Micsoda ”marhaság”

Micsoda ”marhaság”
© Illusztráció: Pixabay
A tej világnapja apropóján – merthogy ilyen is van – eszembe jut a gyermekkorom, amikor még kifizetődő volt tehenet tartani a vidéki házaknál. Emlékszem, egy kemecsei néni az orrom előtt fejte meg a riskáit, majd alumíniumkannákba szűrte át a tejet. Palicz István jegyzete.

S ha már ott tátottam a számat mellette csodát látó városiként, aki addig csak nejlonbugyogóban találkozott a produktummal, hát megkínált egy bögrével. A friss házi tej ízvilága „mindent vitt” a bolti 1,5 és 2,8 százalékos zsírtartalmú löttyökhöz képest.

Az árak idővel tekintélyesen emelkedtek (na nem a felvásárlási, hanem a fogyasztói), a minőség pedig zuhanórepülésbe kezdett. Az üzletek polcain megjelentek a külföldről importált, hónapokig elálló fehér folyadékok, amelyek zsírtartalma olykor már az 1 százalékot sem éri el. Némely termékek már a tej minősítésre is méltatlanok, ezért csak Reggeli ital fantázianéven árulják őket. Bár a manapság áruházakban kapható, alsó kategóriás löttyöknek körülbelül annyira közük van az eredeti házi tejhez, mint cigány putrinak a „Tiszta udvar, rendes ház” minősítéshez, megdöbbentő, hogy mégis van rájuk kereslet, s ezeknek sajnos a magyar gazdák isszák meg leginkább a levét.

Palicz István

Címkék: ,







hirdetés