Miért ne juthatnánk el a svédek szintjére?

Majoros Bence remek mérleggel zárt a csapat-világbajnokságon
Majoros Bence remek mérleggel zárt a csapat-világbajnokságon - © Fotó: ittf.com
Nyírbátor – A csapat világbajnokságot végigjátszó nyírbátori Majoros Bence reméli, hogy megvetik a lábukat az elitben.

Érmet kaptak, pedig „csak” a huszonötödikek lettek. Mondjuk előrébb nem is végezhettek volna, hiszen az első divízióban szereplő 24 válogatott alatt, a második osztályban szerepelt a halmstadi csapat-világbajnokságon a magyar férfiválogatott.

– Nem nagyon tudtuk, hogy mire számíthatunk, de azért célként a feljutást tűztük magunk elé – mondta a svédországi hazatérés után ezt a hetet Nyírbátorban töltő Majoros Bence. – Úgy voltunk vele, ha mindenki arra koncentrál, hogy egyénileg jól játsszon, abból profitál majd a csapat. És szerencsére így is lett, mert rajtam kívül a kulcsemberek, Ecseki Nándor és Szudi Ádám is remek teljesítményt nyújtott.
Az első, szerbek elleni meccset leszámítva a Majoros Bence által jelzett trió kapott lehetőséget Aranyosi Péter szövetségi kapitánytól, a Dortmundból a Bundesliga1-es Bad Königshofenbe igazoló játékos valamennyi meccsen lehetőséghez jutott. A mieink kilenc összecsapásukból nyolcat is megnyertek, Bence egyéni mérlege pedig egészen szenzációsnak mondható: 12 győzelem mellett mindössze négy vereséget szenvedett.

– A csapat elsőszámú játékosaként vett számításba a kapitány, így tudtam, hogy elég sok teher hárul majd rám, de szerettem volna minden meccsen játszani, ráadásul erre szükség is volt, hiszen egyre nőtt a tét is – így Majoros Bence. – Azt tudtuk mindannyian, hogy a verseny második felében kell majd igazán jól játszanunk, hiszen az egyenes kieséses szakaszban dőltek el a helyezések, és akkor már nem botlottunk. A feljutás a szlovákok elleni győzelemmel vált valóra, de jellemző, hogy a papíron már különösebb tét nélküli, de számunkra nagyon is fontos Irán elleni döntőt is meg akartuk és meg is tudtuk nyerni, holtfáradtan, esti mérkőzésen.

– Mi most visszajutottunk az elitbe, van egy nagyon ígéretes generációnk, amelynek minden tagja Németországban készül és játszik, élete a pingpong. Amikor néztük az első divízió meccseit, bennem is megfogalmazódott, hogy de jó lenne ott játszani. És tessék! Legközelebb már ott leszünk köztük. És miért ne juthatnánk el arra a szintre, mint a svédek, akik az első négy közé azért mindig jó eséllyel pályáznak.

A teljes cikk elolvasható a Kelet-Magyarország 2018. május 10-i számában és a kelet.hu-n.



Sporthírek






hirdetés