Természetesen nem fizikai értelemben, inkább társadalmi szempontból lehet életképes ez a feltételezés. Néhány napja hazafelé sietve a buszra felszállók egyike babakocsival próbált meg feljutni a járműre. Meggyötört tekintetű kispapa próbálta csemetéjét biztonságba helyezni. Elsőre meglepő volt mindez, de az ablakból egy másik apukára lettem figyelmes, a túloldalon két aprósággal kézen fogva sétált. A harmadik gyerek egy kenguruerszényhez hasonló szütyőben pihent. Egyszer csak azon kaptam magam, hogy az eddigi szürke tömegben mindenhol kispapákat látok. Látszott rajtuk, hogy nem az „elviszem a kölyköt az oviba, aztán jó napot” apukák táborát erősítik.
Ma egyre divatosabb, vagy éppen a szükség teremtette helyzetből adódóan nem ritka, hogy egy családban a férfi marad gyesen. A nő pedig a szépen fölépített karrierjét egyengeti tovább. Pénzéhes világunkban ezen nem is kell meglepődni. Köztudott, hogy a felsőfokú tanulmányokat végzett nők között nagyon alacsony a gyermekvállalási arány. Munkába álláskor ez a tendencia csak tovább csökken. Mindenki igyekszik a megkaparintott állását a lehető legtovább megőrizni. A gyerek ilyenkor csak „zavaró” tényező. A fránya biológiai vekker azonban, egy idő után mégiscsak működésbe lép, és nincs mese, szülni kell, ha az ember utódot akar.
A klasszikus családmodell megváltozott. Nem apuka gürcöl a megélhetésért, hanem az anyu. Nem anyu mos, főz, takarít, gyereket pelenkázik, hanem az apu. Legideálisabb talán a kettő ötvözete lenne, amelyben megoldható a két ellentétes szerep elegyítése. A főzés kapcsán csak halkan jegyzem meg, hogy a mai lányok többsége hamarabb tanulja meg a körmét kifesteni, mint egy rántottát elkészíteni. A média szerepét pedig már nem is győzöm hangsúlyozni. A gyerekszülést gyakorta úgy állítják be, mint a lassú, de annál kegyetlenebb öngyilkosságot. Mielőtt a női társadalom által fonott kötelet érezném a nyakam körül, elnézésüket kell kérnem a több ezer éves sanyarú sorsukért. Most azonban úgy tűnik, fordulni látszik a kocka, és a férfitársadalom kerülhet „rabszolgasorsba”. Csak csendben teszem hozzá, hogy megérdemelten.
Ezért nem lenne rossz, ha az orvosok megoldanák, hogy mi, férfiak is szülhessünk valahogy. Elvégre csak így lehetünk teljes értékű anyukák…
-M. István-