Miklósra cserélné a Mikolát

Miklósra cserélné a Mikolát
A napokban lehetett végre „igazi” magyar, miután Papon letette az állampolgári esküt

Bő hét évtizeddel ezelőtt Csehországban Konczházán (Koncova) látta meg a napvilágot, majd 1939-től – amikor a terület egy ideig magyar fennhatóság alá került – egy kicsit magyar lett, de az évek során gyakorlatilag úgy volt több ország állampolgára, hogy közben nemigen hagyta el szülőfaluját.

Orehovszki Miklós személyi igazolványába (szovjet állampolgárként) a Nyikolájnak nevet írták, majd 12 évvel ezelőtt – immáron ukrajnaiként – Mikolára „keresztelték”. Miklós bácsi a napokban lehetett végre „igazi” magyar, miután Papon letette az állampolgári esküt.

Már csak az a vágyam, hogy a Miklós név legyen beírva személyi igazolványomba – mondta a szertartás után a férfiú, aki két éve lakik a felső-szabolcsi községben, előtte négy éven át Ecseren élt. Miklós bácsi – mi a hivatalos ceremónia előtt megelőlegezzük neki az amúgy jogos keresztnevet – hosszú évtizedeken át raktáros volt az ungvári bútorkombinátban, mostanság azonban már a kertészkedésben leli örömét.

Az állásom révén turistaként bejárhattam az egész Baltikumot, sőt Közép-Európát is, Magyaroszágon azonban először csak 1970-ben járhattam egy magyar-szovjet (sajnos 1:3-mal végződött) népstadionbéli meccsen – pillantott a múltba 71 esztendősen újdonsült honfitársunk.

Az életútról
– 1958-ban nősült a szülőfalujától 2 kilóméterre fekvő Getergénybe
– „Csak” két évet szolgált katonaként, mert beleesett a haderőcsökkentésbe
– A varkutai szénbányák környékén katonáskodott, olykor – 60 fokos hidegben
– Katonai suszterként, fedett helyen viszonylag jó dolga volt a dermesztő sarkvidéken
– Imádja a virágokat, sőt szőlőt is termeszt, ám a nedűjét nemigen issza

– Kovács Bertalan –








hirdetés