Milliós óvadék

Azt a világért sem állítanám, hogy a szakma sztárja lennék, hiszen – szoktam mondani – én úgy vagyok jogász, miként a veréb is énekesmadár, csak levelezőn végzett. Angyal Sándor jegyzete.

Ennek ellenére néhány szabályt máig nem felejtettem el, köztük például azt, hogy a bíró nem alkot jogot, csak alkalmaz. Nyilván ez történt nemrég a Budapesti Központi Kerületi Bíróságon is, ahol tavasszal a Szentendrei úton egy férfi a gépkocsijával nagy sebességgel belerohant egy másik autóba, melyben ketten meghaltak – köztük egy ifjúsági világbajnok kajakos. A végzés ellen az ügyészség fellebbezett, a törvényszék azonban helybenhagyta a döntést: 7 milliós óvadék fejében a tettes házi őrizetbe került.

Nem csak azért csodálkozik a magamfajta mindezen, mert amikor mi tanultuk a paragrafusokat, akkor az óvadék intézményével nemigen találkoztunk. Én úgy látom, mintha megfordultak volna a dolgok: most a bíróság „alkotott”, a vádat képviselő ügyészség meg kénytelenül teljesített.

Ne értsenek félre, nem arról van szó, hogy minden törvénybe ütköző cselekedetért börtönben az elkövetők helye. Van, aki szükségből megy szembe a törvénnyel, például télen fát lop, hogy ne fagyjon meg a családja, vagy nyakon ragad egy csirkét, libát, hogy ennivaló kerüljön az asztalra. Az ilyen cselekedeteknek megvan a méltányos elítélése, ami nem a sötét börtönzárka, hanem vagy figyelmeztetés, vagy kényszermunka. No de aki képes 7 milliós óvadék leperkálására, az otthon nem szenved hiányt, legfeljebb a mozgáskorlátozás kényelmetlenségét kell elviselnie hosszabb-rövidebb ideig, s fogyaszthatja közben a rántott csirkét, a kacsasültet, hozzá szépen csillogó borral…

Közben arra gondolok, mégiscsak igaza lehet az államelnöknek, aki az idén egy a korábbi töredékének, csupán két elítéltnek adott kegyelmet a büntetés alól.

Angyal Sándor








hirdetés