Mindegyik állat érdemes a szeretetre

Mindegyik állat érdemes a szeretetre
© Fotó: Dodó Ferenc
Nyíregyháza – Interjú Bocskai István Péter nyíregyházi diákkal, aki állatai révén szakértőjévé vált a hüllőknek és az ízeltlábúaknak.

Különös szenvedélye az állatok iránt már kicsi korában megmutatkozott. Minden élőlény elvarázsolta, kíváncsi volt a legapróbb rovaroktól a legnagyobb emlősökig mindenre. Ez az elhivatottság később erősen meghatározta nemcsak az ő, de a családja életét is. Bocskai István Péter egy rendkívüli tinédzser szokatlan hobbival. Hatalmas erőfeszítéseket tesz azért, hogy nemtől és kortól függetlenül megszerettesse az emberekkel a természet és az állatvilág csodáit, kiemelt figyelmet szentelve a hüllőknek és az ízeltlábúaknak. Megannyi hasznos tanáccsal látott el minket is arra az esetre, ha barátkoznánk néhány hasonszőrű jószág beszerzésének a gondolatával.

Mi váltotta ki az állatok iránti óriási érdeklődésedet?

Egészen pici koromtól kezdve körbevettek az állatok. Nálunk mindig volt legalább egy kutya vagy macska, a nagyszüleimnél eltöltött időre pedig viccesen csak úgy szoktam hivatkozni, hogy a tyúkudvarban szocializálódtam. Imádtam megfigyelni a csirkéket, pulykákat, a nyuszikkal pedig egyfolytában játszottam. Az oviban autózás helyett inkább a földről szedegettem fel a katicabogarakat, csigákat és bodobácsokat. Azt hiszem, ezek a pillanatok alapozták meg az állatok iránti szenvedélyemet.

Miért fordult a figyelmed a kevésbé népszerű hüllők és ízeltlábúak felé?

Ennek több oka is van. Emlékszem, még beszélni is alig tudtam, de nagypapám már megtanította, hogyan kell brekegni, ami eszméletlenül jó mulatságnak tűnt akkoriban. Egy béka rövid történetét elmesélő Békás tóra gólya szállt/kerek tóba besétált kezdetű mondóka az elsők között volt, amit megtanultam. Egyébként madarásznak indultam, de nem sokkal később kiderült, hogy allergiás vagyok a tollra és az állati szőrre is. Így eléggé leszűkült a kör, amikor megfogalmazódott bennem az igény, hogy szeretnék saját állatot. Eleinte a kezdőknek ajánlott klasszikus csapathalakat tartottam, mint az aranyhalak, neonhalak, később bekerültek az akváriumba a csíkfélék és kisebb testű angolnák is. Miután már ez sem volt elég, bővítettem a felhozatalt különféle békákkal és gőtékkel is.

Innen már egyenes út vezetett az előadásokig.

Pontosan! Mindig is a terepmunkát részesítettem előnyben, és ezzel egy időben rájöttem, hogy szeretném ezt a csodát megosztani másokkal is. Elsősorban az osztálytársaknak tartottam kiselőadásokat az állatok életmódjáról, táplálkozási szokásairól, elterjedési területeiről. Az általános iskola negyedik osztályában már meghívásokat kaptam óvodákba is, majd amikor még nagyobb lettem, gimnáziumokban, egyesületi és alapítványi eseményeken, nyári táborokban is lehetőségem volt a szemléletformálásra. Egy elvet vallok a prezentációk alatt: mindig be kell vonni a hallgatóságot az előadásba! Próbálom kimondatni a közönséggel azt, amit én is megosztanék velük. Hab a tortán, hogy a saját állataimból mindig viszek ezekre az eseményekre néhányat, így testközelből megnézhetik, akár meg is érinthetik őket.

Általános iskolában kevesen mernek kiállni az emberek elé.

Ez így van. Ellenben én zenei általános iskolába jártam, folyamatosan felléptünk az énekkarral, így megszoktam a szereplést. A nagyobb kihívás az volt, hogy érdekessé, mégis érthetővé tegyem az előadásokat. Volt olyan alkalom, amikor az óvodásoktól a nyugdíjasokig teljesen vegyes volt a hallgatóságom, ezért úgy kellett beszélnem, hogy minden korosztály igényeit kielégítsem. Ez nem könnyű feladat, de mindig is hajtott az a vágy, hogy eloszlassam az emberek kételyeit a „csúszó-mászókkal” és a „bogarakkal” kapcsolatban.

Hogyan fogadták a szüleid a furcsa szenvedélyed?

Nagyon hálás vagyok nekik, ugyanis teljesen nyitottak voltak mindenre, olyannyira, hogy az első kígyómat is tőlük kaptam karácsonyra. Idővel aztán szélesedett a paletta, az állatok száma pedig óriási ütemben gyarapodott. Hamarosan már kígyókkal, békákkal, madárpókokkal és skorpiókkal osztottuk meg a családi házat. A szüleim előtt le a kalappal, mivel hatalmas toleranciára volt szükségük, hogy elviseljék a hóbortjaimat, és a vele járó kellemetlenségeket. Nem sokan tűrnék el az ebédre szánt csirkecomb mellett a döglött egereket a fagyasztóban.

Gondolom, vannak érdekes történetek a tarsolyodban.

Az nem kifejezés! Szinte mindennapos esemény volt, hogy az épület egy-egy pontján eltűnt, vagy éppen felbukkant valamelyik állatom. A mosókonyhába visszajáró vendégek voltak a skorpiók, de az is előfordult, hogy a vécékefére felcsavarodva találta meg apukám az egyik boámat. Anyukám hatodik érzékének köszönhetően még időben felfedeztük a jótékony célokra szánt ruhák alján pihenő két és fél méteres pitonomat. A testvéremtől is nagy elfogadást igényelt a hobbim, mivel nem repesett az örömtől, amikor a madárpókom az ő szobájában tartott felfedezőtúrát. Nyilván ezek nem olyan fajok, amik veszélyt jelentenének az emberre, de ha valaki nem szereti őket, nagy erőfeszítésbe kerül elfogadni a jelenlétüket.

Hány állatot tartasz pontosan?

Most építettem le a létszámot, két okból is. Egyrészt én is beláttam, hogy túl sok állattal veszem körbe magamat, és rengeteg időt felemésztett egy ekkora állomány gondozása. Mára a tizenöt kígyóból, tíz madárpókból és a sok skorpióból és levelibékából megtartottam két madárpókot és egy kígyót. A másik ok, hogy végzős vagyok, az egyetem mellett pedig nem férne bele, hogy naponta foglalkozzam velük. Nagyon rossz érzés volt megválni tőlük, mert szinte családtagként tekintettem rájuk, de ez a döntés mindenki érdekeit szolgálta. Nyugodt vagyok, hiszen olyan állattartókhoz kerültek, akiknél jó kezekben lesznek.

Mit tanácsolsz azoknak, akik kezdőként egzotikus ízeltlábúakat, hüllőket szeretnének tartani?

Minden állat tartása felelősséggel jár. Ha kinéztünk egy fajt, alaposan utána kell járni az igényeinek, a szokásainak, az ideális tartási körülményeknek, és a többi. Az internet világában minden információ egy kattintásra elérhető, használjuk ki! Amennyiben ismerünk legalább egy idegen nyelvet, praktikusan az angolt, érdemes elolvasnunk ezen a nyelven is a tudnivalókat. Gyakorlatilag kifogyhatatlan szakirodalom áll rendelkezésünkre az online világban. Óriási különbségek vannak az állatok igényei között, ezért is szükséges a körültekintő tájékozódás. A kígyókat például elég egy-két hetente táplálnunk, míg a gyíkfélék és kaméleonok minden második nap fogyasztanak élelmet. A tápok és fagyasztott élelmiszerek mellett kell a friss növény- és rovar táplálék is. A fajoknak megvannak a speciális igényeik, a berendezést, a páratartalmat, a világítást és a vízmennyiséget illetően is. A gyík- és teknőstartás elengedhetetlen kelléke például a plusz UVB-fényforrás, ami segít megőrizni az állatok csontszerkezetének épségét.

Elég költségesen hangzik.

Akármilyen állatot is választunk, az elején mindegyikhez meg kell vásárolnunk a szükséges felszereléseket, legyen az kutya, nyúl, madár vagy kígyó. Ebben az esetben szintén nem lehet általánosítani. Egy madárpókhoz elég beszereznünk a terráriumot, a táplálási költségek pedig néhány száz forintra rúgnak havonta. Szerintem mindig a kezdeti költségek a magasabbak, a fenntartásra szánt összeg már elenyésző.

Mi a helyzet az állatok egészségi állapotával?

Nem különösképp betegesek sem a hüllők, sem az ízeltlábúak. Ha bármilyen betegség felüti a fejét, az általában genetikai problémára vezethető vissza, ezért szoktam javasolni, hogy lehetőleg tenyésztőtől vagy terrarisztikai börzéről szerezzük be az állatokat. Természetesen az egészségi állapot megőrzéséhez szükséges a követelmények betartása. Alacsony páratartalom mellett a pókok képtelenek levedleni kitinszőreiket, ami a pusztulásukhoz vezet, míg a korábban említett UVB-fény hiánya ugyanúgy előidézheti az angolkórt a gyíkoknál és teknősöknél, mint az embereknél. A szellőztetésre egyébként ajánlott figyelni, mert huzatban vagy szállítás közben a hüllők is megfázhatnak, a túletetés miatt bekövetkező elhízásról nem is beszélve.

Nem gondolkoztál saját tenyészeten?

Nem. Őszintén szólva nem értek egyet azzal az iránnyal, amit manapság a tenyésztők nagy része képvisel, ugyanis ez a hobbi is üzletté vált. Követhetetlen lett, hogy egy gabonasiklónak vagy leopárd gekkónak pontosan hány színváltozata létezik. Amíg a „vadszínű” állatok értéke néhány ezer forint, a felkapott, ritka színváltozatokért akár egy felső kategóriás autó árát is elkérhetik. Ez a „dizájntenyésztés” számtalan egészségügyi kockázattal jár a hüllőkre nézve, így nem tartom helyesnek ezt az irányt. Miért jó az, ha pikkely nélküli kígyót tenyészt valaki? Az ilyen és ehhez hasonló túlkapásoktól elhatárolódom.

Hogyan tovább az érettségi után?

A kertészmérnöki vagy a természetvédelmi mérnöki szakokkal szemezek jelenleg. A hüllőkkel és ízeltlábúakkal csak hobbi szinten szeretnék foglalkozni, de továbbra is küldetésemnek érzem, hogy felhívjam a figyelmet a környezettudatosságra, a veszélyeztetett fajok és bolygónk védelmére.

GE








hirdetés