Minden itt töltött pillanat örök emlék marad

Akt.:
Minden itt töltött pillanat örök emlék marad
© Fotó: Dodó Ferenc
Nyíregyháza – Amelyik gyerek kijárja a Nyíregyházi Állatpark Zoo-Suliját, rengeteg ismeretet szerez az állatokról.

Alighanem két olyan suli van a világon, ahová minden gyerek álma bekerülni: az egyik a Roxfort, a másik pedig a Nyíregyházi Állatpark Zoo-Sulija. Az persze vigasztaló, hogy az utóbbiba nem teljesen lehetetlen bejutni, még ha nem is nyílnak meg az intézmény kapui azonnal mindenki előtt. Aki ugyanis csak júliusban „kapcsol”, és elfelejt már a május utolsó munkanapját követően regisztrálni, lemaradhat. Ám még ha be is telnek a helyek szinte az első három munkanap után, előbb vagy utóbb mindenkire sor kerül.

Az egykor mindössze 30-40 gyereket befogadó szünidei program, mára valóságos nagyüzemmé vált, olyanná, ahol minden óramű pontossággal működik. Hogy hogyan, arról az állatpark oktatási osztályvezetője és kalauzunk, Révészné Petró Zsuzsa mesélt lapunknak, miközben fürge, elektromos golfkocsiján vitt körbe bennünket a program legfontosabb állomásait érintve.

01-zoo_2486Fotó: Dodó Ferenc

Tíz program egy héten

– Négy héten át fogadjuk a gyerekeket, és hetente 200 általános iskolás korú táborozó érkezik hozzánk hétfőtől péntekig, akik heti 10 programban vehetnek részt, délelőtt és délután más-más kontinens élővilágával ismerkedve meg – sorolta a program legfőbb koordinátora, aki 18 évvel ezelőtt maga is itt kezdte, diákmunkásként csöppenve ebbe a varázslatos világba. – Az én munkámat két főállású zoopedagógus segíti – Szalay Rita és Lukácsné Varga Ágnes – és bármikor elérhetőek vagyunk, ha a 20 fős gyerekcsoportokra felügyelő két egyetemista, és a középiskolás 40 órás gyakornok valamiben elakadnának – tudtuk meg. Egy állatpark veszélyes üzem, ám kevés olyan hely van, ahol a gyerekek nagyobb biztonságban lennének, mint itt.

Hihetetlen szervezettséggel

Merthogy csoportvezetővé sem válhat mindenki: az egyetemistákat már a téli időszak alatt felkészítik, hospitálni járnak az erdei iskolába, és az önkénteseket – akik többnyire a Kölcsey Ferenc Gimnázium diákjai közül kerülnek ki – ugyancsak alaposan megrostálják. Elvárás a pedagógiai érzék, a felkészültség; nem véletlen, hogy a csoportvezetők általában állatorvos hallgatókból, és biológia szakosokból kerülnek ki. Volt, akit Skype-on keresztül interjúztattak, egyenesen Dublinból. Mindemellett minden nap két védőnő posztol a főhadiszállásnál az egészségügyi alapellátástól, hogy anyapótló legyen, ha kell, s ellássák az apró sebeket, horzsolásokat. Persze az esetek többségében már a jelenlétükkel is biztonságérzetet keltenek, ahogyan Judit és Angéla néni is az ottjártunkkor.

zoo_2457Fotó: Dodó Ferenc

Elképesztő, mennyire profin szervezett ez az egész táboroztatás, amelynek a gépezetébe még porszem se kerülhet. Minden csoport mindenhová – zsiráfház, ócenárium, Flamingó-tó – akkor érkezik, amikor kell, a fő fogadótér falain táblázatok, beosztások, amiből minden adat, napirend, beosztás leolvasható.

– Az ország minden tájáról érkeznek ide gyerekek, Budapestről, Debrecenből, Szegedről, Egerből; sok szülő vállalja, hogy a gyermekük közelében maradva itt száll meg. Hogy semmiféle meglepetés ne érhessen bennünket, már 4-5 hónappal a nyitás előtt felkészülünk, és minden szükséges eszközt, kelléket – preparátumokat, szemléltető eszközöket, feladatlapokat, kifestőket – előkészítünk. Tudnunk kell, ki nem hozott esőkabátot, kit kell bekenni naptejjel, melyik gyerek félénkebb vagy elevenebb – sorolta Révészné Petró Zsuzsa, miközben sárga baseballsapkások nyomába eredtünk.

Belesnek a kulisszák mögé

Egy napon mintegy 10 kilométer szalad a gyerekek és nevelőik lábába – nekünk azért a golfkocsival könnyebb volt –, de az élmény, amit ezalatt szereznek, pótolhatatlan, több tucat biológiaórával felér, vagy talán még túl is tesz azokon. Sok mindent megtanulnak a felelős nagyállattartásról, madár- és fókatréningen vesznek részt, jegesmedvét, makikat és rénszarvast etetnek, a botanikaórán növényeket ültetnek, amit haza is vihetnek. A napot általában tevegeléssel és elefántetetéssel kezdik, és olyan kulisszák mögé jutnak be, ahová az átlaglátogató soha. Megtudják, milyen a bambuszcápa tojása, hogyan készül a tengervíz, vagy egy akvárium vize, láthatják, milyen egy struccláb és egy strucctojás, és megszámlálhatják a zsiráf nyakcsigolyáit. Az állatgondozók olyan tapasztalatokról mesélnek nekik, ami mások előtt örök titok marad. A nap végére pedig úgy érezhetik, hogy ezen a 300 ezer négyzetméteren szinte lábuk előtt hevert az egész világ, ami csöppet sem túlzás ezen a világszínvonalú zöld szigeten.

– Matyasovszki József –








hirdetés