„Minden nap egy túlélés…”

„Minden nap egy túlélés…”

A Periféria Egyesület munkatársai arra
tették fel az életüket, hogy az olyan
embereken segítsenek, akikről a
többség tudomást sem vesz.
Elkísértük Őket egy
délutáni műszakra.  

Pénz nélkül,
elhivatottságból…


1994-ben frissen végzett főiskolás
az ellátási rendszer
hiányosságait felismerve
elhatározták, hogy segítenek az
utcán élő
hajléktalanokon. Ők öten, volt
csoporttársak, szociális munkások
Ferenczi Gábor, Pattyán
László, Somogyiné Katona
Anikó, Szoboszlai Katalin és
Vágó Beáta

intézményi háttér és
pénz nélkül, de annál
több szakmai hittel fogtak a munkához. –
Zsíros kenyérrel és teával
felszerelve, párban jártunk. Azokat a
helyeket kerestük fel, ahol
vélelmeztük a hajléktalanok
jelenlétét. Ahogy megismertek minket,
egyre többször kaptunk
információkat maguktól a
hajléktalan emberektől,
önmagukra és másokra
vonatkozóan – emlékezett vissza
Szoboszlai Katalin, a Periféria
Egyesület
elnöke.


– 1995 tavaszán már legalább
tízen jártunk rendszeresen az
utcára. A forrásteremtés nehezebb
ügy volt. Megéltük
gyakorlatlanságunkat a pályázatok
írása és a
döntéshozókkal való
tárgyalások terén. Nem adtuk fel,
és néhány hónap
elteltével sikereket könyvelhettünk
el. A Megyei Önkormányzat
hatvankétezer forintos támogatása
volt az első pályázati
bevételünk – folytatta a
visszaemlékezését Szoboszlai
Katalin
.


1997-től az egyesület egyre több
pályázaton nyert
támogatást, 1998-ban
lakóházat vásároltak a
Szarvas utcán, amelyet irodává
alakítottak. 1999-től pedig a
Periféria Egyesület kiemelten
közhasznú szervezetként
működik
Nyíregyházán.

Minden nap a túlélésről
szól


Hétfőn délután
elkísértük a szervezet két
munkatársát
Nyíregyházán, mivel
október 13-tól
krízisidőszakról
beszélhetünk, amikortól az
utcán élő emberek fokozottan ki
vannak téve a veszélynek.
Többségünk ugyanis, csak annyit
érzékel a hideg idő
beálltából, hogy rétegesen
kell öltözködni, a lakásba
befűtünk, illetve izgatottan várjuk,
mikor telnek meg a kirakatok karácsonyi
dekorációkkal. Az utcán
élő embereknek azonban ezek a napok a
túlélésről szólnak.
Ebben próbálnak segíteni az
egyesület dolgozói.

Pogácsás Mihállyal
és Türk Béla szociális
munkásokkal a színházzal
szemközi parkban találkoztunk, ahol
már javában zajlott az osztás.
Kenyeret, konzervet, tisztálkodási
szereket és meleg takarókat hoztak a
rászorulóknak. A
hirtelenjében összecsődült
embertömeg rövid idő leforgása
alatt kígyózó sorba
verődött. Volt, aki miután megkapta az
élelmet, olyan gyorsan távozott, mint
amilyen gyorsan érkezett, de akadtak olyanok is,
akik a padon kezdték majszolni a kenyeret.

Közel kétszáz hajléktalan
Nyíregyházán

Pogácsás Mihálytól
megtudtuk, hogy legutoljára februárban
végeztek
hajléktalan-számlálást
Nyíregyházán, amikor is 189
utcán élő embert
regisztráltak. Ez a szám pedig, egyre
csak növekszik. – Ha kis mértékben
is, de azt tapasztaljuk, hogy növekszik azon
ügyfeleink száma, akik az utcán
élnek – tette hozzá. Már
elsőre megütötte a fülünket az
„ügyfelek” kifejezés, de hamar
megértettük a számunkra furcsa
szóhasználatot. – Nekünk ők az
ügyfeleink, minden egyes ember egy szomorú
életút, egy sors. Mindemellett nem szabad
nem munkaként felfogni a mi
tevékenységünket, mivel az ebben a
szférában dolgozók nagyon hamar
kiégnének. Védenünk kell
nekünk is a lelkünket – summázta
Türk Béla.


Ahogy a sorban álló
hajléktalanokon végignéz az
ember keserűség öntheti el a
legérzéktelenebb ember
szívét is. Kiszolgáltatott,
elesett emberekről van szó, akik
akár önhibájukból,
akár önhibájukon kívül
kerülnek utcára, kellően sújtja
őket a sors ahhoz, hogy
ítélkezzünk fölöttük
vagy lekelezően bánjunk velük. Az
egyik hajléktalan férfi ezzel
kapcsolatban megfogalmazta – Tudja mit?
Húsz évet próbáljon
bárki lehúzni az utcán. Kilencven
óta vagyok kinn, ezalatt 8 műtét van
már rajtam. Az egyesület
munkájával kapcsolatban elmondta –
A fiúk a Perifériánál
dolgoznak és segítenek rajtunk.
Élelmiszert, ruhát hoznak, most is hoztak
nekünk meleg takarót. Nagyon nagy
segítség ők nekünk.

Keservesen, de még élek


Az egyesület munkatársai hétfőn
és csütörtökönként
szerveznek élelmiszerosztást
legalább 3-4 helyen, ahol
általában 30-35 hajléktalan
jelenik meg. – Rendszerint a felderítések
során tudjuk őket felkeresni és
tájékoztatni az ügyfeleket az
élelmiszerosztásokról –
tudtuk meg Pogácsás
Mihálytól
. Mindemellett tudnunk kell,
hogy az egyesület munkatársai 24
órás
krízisszolgálatot látnak el
április végéig, így
bárki, aki utcán fekvő, elesett
hajléktalant lát, az
értesítse a szolgálat
munkatársait a 42/ 504-618 -as
telefonszámon, hiszen akár Önön
is múlhat egy elesett ember élete.


A színházzal szemközti parkban egy
középkorú nőt
kérdeztünk az utcai létről, az
egyre hidegebb éjszakákról. –
Kilencedik éve vagyok utcán, de
láthatja… Keservesen, de még
élek. Megpróbáljuk
túlélni a hideget, de minden nap egy
túlélés. Az emberek
némelyike pedig sajnál, némelyik
megvet – közölte keserűen. Egy
idősebb férfi eközben nem
győzött hálálkodni –
Tudja, ők nagyon jók, de komolyan!
Rendesek, odafigyelnek ránk. Néha
megmagyarázzák a
bizonyítványt, meg adnak
instrukciókat, de többet nem tudok mondani.
Köszönünk nekik mindent.


A krízisautóval ezután
tovább indultunk egy kisebb csoporthoz, de
közben három buszmegállóban
ücsörgő hajléktalanra
lettünk figyelmesek. Mihály és
Béla ekkor módosítottak az
útirányon és a három
férfi előtt parkoltak. Kiosztották
az elemózsiát, a meleg takarókat,
majd tovább indultak. Újra és
újra róják a köröket
Nyíregyházán segítve
azokon, akikről a többség
tudomást sem vesz.

Kapcsolódó hírek:


-M. István-








hirdetés