Minden nap kártyázunk

A hatvanas évek magyar társadalmának egyik gúnytárgya volt az amerikai középosztály, amelyiknek jeles képviselői nyolc-tíz plasztiklapocskát hordtak a pénztárcájukban.

Az egyikkel fizetni lehetett, a másik a golfklubba engedett be, a harmadikkal extra szolgáltatásokat lehetett igénybe venni. Ismerjük a műtoprongy időszakát, amikor a fiatalok szakadt farmerben járták Pakisztánt és Indiát, de azért a zsebükben ott lapult a bankkártya, ha mégis luxuskörülményekre vágytak volna egy idő után, amikor már megmerítkőztek a szegénység látványában.

Aztán nálunk is megjelentek a bankkártyák, amelyekről hamar kiderült, hogy számos előnyük és hátrányuk van. Az egyértelmű, hogy a bankok jól járnak velük, hiszen kifizettetik velünk a kártya díját, az egész számlavezetéshez kapcsolódik, annak a díja pedig folyamatosan emelkedik. Ugyanez a helyzet a készpénzfelvétel díjával is. Vagyis megfizettetik velünk a bankok a biztonságunkat. A napokban láttam egy nénit, aki a kártya nyílásba helyezésével bíbelődött, majd előhalászott egy kis papírost, amelyről a kódot pötyögte be.

Nem elegendő a lehetőség a kényelmes vásárlásra, hiszen nem kell ezreseket hordani magunkkal. Arra is nagyon kell vigyázni, hogy ne adjunk alkalmat egy újfajta bűnözésre. A bankkártya mellé helyezett PIN-kód a legegyszerűbb és legkönnyebb pénzszerzési lehetőség, amellyel naponként élnek azok, akik kihasználják a könnyelműségünket.








hirdetés