Mindenki egyért, egy mindenkiért

Mindenki egyért, egy mindenkiért
© Illusztráció: Getty Images
Aki megélhette, tudja, hogy az élet legnagyobb ajándéka, ha szülővé válhat az ember. De az áldás mellé vagy inkább elé a teremtő a felelősséget is odarendelte ám. Mert azt beláthatjuk, hogy előbb kell gondolkodnunk, s csak aztán élvezhetjük önfeledten az élet adta örömöket. Racskó Tibor írása.


A kisfiam öt és fél éves. Mindig is egyenrangú félként kezeltük. Amikor életében először találkozott szabadon növő gombával, gyermeki rácsodálkozását nagy örömmel néztük a párommal. Ahogy azt is, hogy a lelkesedés nem írta felül a józanságot. Alig múlt kétéves, de már tudta, hogy hol a határ.

A mesék, amikkel esténként altattuk, ugyanis remek lehetőséget adtak arra, hogy a képzelet szárnyán suhanás közben tudást is szerezzen. Elég volt annyit tennünk, hogy beszéltünk a valóságról is. Tudtuk, hogy csak egy módon lehet felkészíteni őt a rá váró kihívásokra, ezért őszintén bevallottuk neki, hogy mi is tudatlanok vagyunk. Ezért óvatosak is. Amit nem ismerünk, azt nem bántjuk, kellő tisztelettel közelítjük meg, mert jobb a biztonság.

Ez a felelősségvállalás azonban nem csak a saját gyermekeinkig kell, hogy terjedjen! Minden apróság megérdemli ezt. Ha a veszély bárhol felüti a fejét – legyünk akár szülők, akár ismeretlen járókelők vagy hivatalos személyek – azonnal cselekednünk kell!

Ha így teszünk, ezen minta alapján belőlük talán majd olyan felnőttek válnak, akiknek fontos lesz, hogy egymásra is odafigyeljenek.

Racskó Tibor








hirdetés