Részlet az olvasó leveléből: Vasárnap délután 18-óra körül egy 16-éves fiú megpróbált a folyosón egy nővérkét megerőszakolni, de nem sikerült neki. Az egész gyerekosztály ki szaladt a nagy kiabálásra és sikerült a nővérkéről leszedni. Ezután kértük az osztály főorvosát mi szülők,hogy helyezze el a gyereket,mire az volt a válasz,hogy fogadjuk el,hogy ő beteg.
Végül mivel senki sem érezte magát biztonságban ezért főorvosnő elrendezte, hogy elvigyék más osztályra. Amikor megpróbálták elszállítani a gyerek tombolni, ordítani kezdett az egyik nővérkét megrúgta, majd a mentőápolóra támadt. Mindenhonnan segítséget kértek a nővérkék ahonnan csak lehetett és a szülők is szaladtak a biztonsági őrökért. A gyerek ordított betörte a szobában lévő ablakokat, összevagdalta magát, minden csupa vér volt. Nagy nehezen tudták csak megfékezni. Az egész gyerek osztály rettegett. Rengeteg fényképet készítettek a szülők a gyerek elszállítása után. Olyan volt az egész, mint egy horror film. Nem értettük, hogy miért kellett ezt a mi gyerekeinknek végignézni, hiszen voltak kicsik is, akik csak öt évesek. Több gyereket vittek át a pszichológushoz, olyan sokk érte őket.
A kórház betegjogi adatot nem hozhatott nyilvánosságra, ezért nem tudni, hogy mi lett a magát megsebesítő fiú sorsa. A rendőrségi szóvivő úgy nyilatkozott, hogy amennyiben közfeladatot ellátó személy elleni erőszak történt az elkövetőnek felelnie kell tetteiért. – Az eset kapcsán a riadalmat kiváltó eset elbírálásánál meghatározó lehet az a szekértői eredmény, hogy az elkövető a cselekmény idején mennyire volt beszámítható, de ez ugyancsak betegjogi adat. Megtaláltuk a kórteremben lévő gyermekek szüleit, hamarosan ők mondják el mit éreztek az eset idején.
Lassan egy hete, hogy az eset megtörtént, Gyurján Edina hangja még most is remeg az idegességtől. 4 és fél éves gyermekével volt kórházban, amikor a vasárnap esti véres eset megtörtént. Elmondása szerint: a 3-as teremben feküdtünk, a botrányosan viselkedő fiú a 2-esben volt, és egyszer bejött hozzánk is, mert eltévesztette az ajtót. 6 óra körül injekciózták be, mert akkor kezdődtek a bajok, rátámadt egy ápolónőre de lenyugodott a fiú, később 8 óra körül aztán elszabadult a pokol. Én kértem, hogy mehessünk másik kórterembe, de azt mondták, ha önkényesen elmegyünk, akkor nem kapunk többé ellátást. A fiú tombolni kezdett, egy székkel bevert egy ablakot, és annak üvegével vágta össze magát. Minden véres volt, de a fiú ennek ellenére tovább ugrált. Először egy biztonsági őr jött, a második esetnél már rohantak az ápolók, de nem bírtak vele. Mi egy ágyat toltunk az ajtóhoz és remegve vártuk, hogy mikor ér véget a hangzavar. Az egyik kisgyermek ordított a félelemtől. Még évekig járhatunk kórházba, de a gyermekem nem biztos, hogy ezután tudna ott aludni.
J. Cs-né fia ugyan nem nagykorú, de ő már szinte felnőttként élte át az esetet. A fiú most gyakorlati idejét tölti, így már a munkahelyén van, de az édesanya elmondta:
- Az első eset után kaptunk jelzést a fiútól, hogy gond van. Ekkor megnyugtattuk, mi elég messze lakunk Nyíregyházától, nem tudtunk azonnal hozzásietni. A második hívást kevéssel éjfél előtt kaptuk, amikor már megtörtént a vagdalkozás. Úgy tudom valaki készített telefonnal fotót, azt küldték egymásnak. Én nem kaptam belőle, de talán a fiam még most is őrzi a telefonban, ugyanis tomboló fiú Cs-t fojtogatta.
Sikerült a fiúval beszélni. J. Cs. elmondta:
Én a folyosó felőli ágyon feküdtem, és tőlem a második ágyon volt az a fiú, aki az egészet csinálta. Zavartan beszélt, motyogott valami sátánról, vigyétek el tőlem, ilyesmiket mondott. Az első eset után kapott injekciót, azután úgy tűnt nem lesz gond, később aztán őrjöngött, és még engem is a nyakamnál fogva szorongatott.
Elértük a rendőrségi szóvivőt. Hajas Zoltán r. őrnagy azt mondta: sajtóértesülés alapján indulhat vizsgálat az ügyben, de nyilatkozni erről csak a jövő héten lesz lehetősége. Azt még megtudtuk, hogy a nap során a kórház az esetről közleményt készül kiadni.