Mint amikor gyermek születik

Mint amikor gyermek születik
Szabolcs-Szatmár-Bereg – Tiszaeszlár, Tiszalök és Virágoskút településhármasában rendezték meg az elmúlt hét végén a XIV. Nemzetközi és Országos Kovácsművészeti Találkozót.

A hazai kovácsokon kívül Lengyelországból, Erdélyből és a Felvidékről is érkeztek vendégek, az idén nem is annyira a versengésre, hanem egy harang kiöntésére helyezték a hangsúlyt. Mindemellett természetesen szakmai eszmecserét is tartottak, és a második napon a háromból Makoldi Sándor Pro Urbe-díjas festőművész a harangokról beszélt a hallgatóságnak.

Kovácsolás helyett öntés

– Az idei rendezvény is szép számú résztvevőt vonzott, ugyanis pénteken mintegy 80 embert számláltunk a harangöntésnél – tájékoztatta lapunkat a rendezvény motorja, Vajda László kovácsmester.

– Már hagyománnyá vált, hogy a bejelentkező kovácsok – hozott vagy itteni anyagokból – készítenek valami szépet, ám most úgy döntöttünk, nem fog senki dolgozni, a vendégek pihenjenek, egyedül én veszem kezembe a szerszámot, és bemutatóként öntök egy harangot. Volt persze egy beugró: a résztvevők saját készítésű, háromágú gyertyatartókat hoztak, ezeket lajstromba vettük, és a Széchenyi utcai egyesületi székházunkban állandó kiállítás formájában megtekinthetők lesznek – árulta el a megyei népművészek egyesületi elnöke.

Tehát az idén az üllő csak keveset pendült, de a résztvevők megcsodálhatták a másik nagy hozzáértést kívánó kovácstechnikát, a harangöntést. A végeredmény talán még a vártnál is jobban sikerült, alig kell majd rajta utómunkálatot végezni.

harang

– Egy harangöntés olyan, mint a gyermekszületés: a munka még januárban elkezdődött, s a tervezés, a betűk, a mintasablonok kialakítása, a formaesztergálás is rengeteg időt vett igénybe. A folyamat pedig majd akkor fejeződik be, amikor adventkor felszenteljük a harangot – tudtuk meg az agilis tiszaeszlári mestertől, aki azt is elárulta, hogy Kisgyőrbe kerül a munkája.

Azt viszont már Kékedi László, Kisgyőr polgármestere, a Magyar Művészeti Akadémia népművészeti tagozatának vezetője mesélte el, hogy a tavalyi nyári népművészeti táborukban egy ökumenikus betlehemet készítettek, aminek az érdekessége, hogy egy völgykatlanban kapott helyet, és egész évben látogatható. Az építményegyüttes négy 9 méter magas templomtoronyból, egy istállóból, s 27 szoborból áll, Európa legnagyobb szabadtéri betlehemese, és mára valóságos zarándokhely lett. A tornyok a négy történelmi egyházat jelképezik, és mellettük ott állnak a magyar királyok népviseletben és cifraszűrben, akár a pásztorok. Fölöttük a hegyoldalon az angyalok hirdetik az örömhírt.

Gyönyörűen szól majd

– Vajda László barátom ötlete volt, hogy önt nekünk egy harangot. Ennek azért örültünk, mert ezzel jelképesen is befejezettnek tekinthetjük a létesítményt, a harangját advent első vasárnapján, esetleg regölésnél és betlehemezésnél is meg lehet majd kondítani. Másrészt jövőre lesz 500 éves a reformáció, ennek is emléket állít az új harang. Én már a pénteki öntésnél is jelen voltam, a hangját is meghallgattuk, s biztosak vagyunk benne, hogy ennél is gyönyörűbben szól majd a teljes megtisztítása után.

KM-MJ


Egy lépés, 3 felajánlás…

A Borókagyökér Népművészeti Egyesület Szatmárnémetiből korábban annyira rácsodálkozott a tokaji művésztelep kétszintes csűrjére, hogy elhatározták, ezt otthon is lemásolják.

Föl is épült az „Egy lépés” Ház – egy nyugdíjas adta oda elsőként rá a megtakarított pénzét, hozzájárulva ezzel az első lépéshez – és egy kicsit nagyobb is lett a tokajinál. Alul műhelyek vannak, felül pedig szálláshelyek, s 25–30 gyereket folyamatosan foglalkoztatni tudnak. Az idén az ottani kovácsműhely felszereléséhez kértek segítséget, Tatabányáról satut, Tiszavasváriból fújtatót, Tiszaeszlárról pedig kovácsüllőt kaptak felajánlásul.









hirdetés