Mottó: magyar az, akinek fáj Trianon

Ungvár – A tagsági díjak befizetése helyett kártérítési követeléseket kellene benyújtanunk – írja olvasónk.

Felkeltette a figyelmemet a Kelet-Magyarország hétfői lapszámában megjelent, Trianonnal foglalkozó egész oldalas összeállítás.

Abban a szenvedésben, melyben a mai napig is részesül nemzetünk, bűnös szinte az EU mindegyik tagállama. Úgy vélem, a tagsági díjak befizetése helyett éppen nekünk kellene kártérítési követeléseket benyújtanunk.

Az EU részkötelessége lenne

Az anyagi kár, ami nemzetünket érte a területeink elrablásával, csak kis hányada annak az erkölcsi kárnak, amit szenvedünk máig is (és még meddig?). De még nagyobb veszteséget okoz az, hogy sok ezer kiváló tudós, művész, mérnök, millió szorgalmas, fegyelmezett, magasan képzett, ügyes kezű, munkaszerető szakember tehetségét kénytelen idegen (gyakran ellenséges) kormány szolgálatába állítani. Nem beszélve arról a költségről, amit kormányunk kénytelen áldozni külhoni nemzetrészeink identitásának megőrzésére, és a megszállás alatt tartott országrészeinken való otthon maradásra, annak megtartására, holott nagyobb részben ez az EU részkötelessége lenne.

Kitől, mitől félünk?

Vajon találtatik országunkban olyan nemzetközi hírnévvel, tekintéllyel rendelkező szervezet vagy személy, amelyik, illetve aki világgá kürtölné ezeket az igazságos, törvényes igényeinket? Kitől, mitől félünk? Találó szólásunk szerint: ”gyáva népnek nincs hazája”. Ezeréves történelmünk igazolja: nemzetünk hősies, bátor hazaszeretete, áldozatkészsége a szabadságért példamutató.

Senkinek sem sikerült térdre kényszerítenie a magyart, tehát vétkesek hátrányos helyzetünk miatt a túlzottan óvatoskodó politikusaink. Talán sokukból hiányzik a megfelelő műveltség, az önzetlen, odaadó, minden mást legyőző hazaszeretet, a nemzeti szellem. Gondolom, megérett az idő, hogy ezen is változtassunk…

– V. KÖVÉR GYÖRGY, Ungvár –








hirdetés