A boltban, az üzletben mindig a vevő az úr

Nyíregyháza - Volt olyan idő, amikor száz forint is lényegesen megváltoztatta egy ember életét. A Kelet arcképcsarnoka: Béni Mihály, a Szabolcs-Coop elnök-vezérigazgatója.

Érpatakon született a falu cipészmesterének nagyobbik fia, Béni Mihály. Ott is járta ki az alsóbb iskola osztályait, hogy aztán mint jófejű gyermek Nagykállóban, a Budai Nagy Antal Gimnáziumban folytassa tanulmányait. Kollégiumi helyet is kapott, havi ötven forintért.

– Néhány hónap után kihirdették a koliban, hogy mostantól 150 forint a havi fizetnivaló, s tudván, hogy a szüleim erre képtelenek, otthagytam a gimnáziumot. Gyerekként aztán édesapám mellett serénykedtem, lestem el a cipészszakma tudnivalóit. Akkortájt azonban faluhelyen akár éhen is halhatott volna a suszter, kevés volt a lábbeli, a javítani való. Apám aztán úgy döntött: munkát vállal egy nyíregyházi mesternél, ahol szép csizmák készültek, s neki volt elég alapanyaga ehhez.

Felelősség 48 állomásért

Ekkortól valamivel jobb lett az életük. Beköltöztek Újfehértóra, ahol vettek pár hold földet és építettek maguknak egy kis házat. Szülei nem is mozdultak onnan sehová, ott laktak életük végéig. Mihály később aztán munka mellett leérettségizett, Nyíregyházán a vasútnál helyezkedett el, sikerrel elvégezte a tisztképző iskolát is, ami után mint gócponti áruirányító állt helyt: 48 állomás tartozott hozzá Tokajtól Záhonyig, Szalkától Naményig.

– Fontos állomás volt, hogy a feleségemnek kiszemelt Perényi Ilona érettségi után Kemecsén kapott állást az ottani áfésznél, s én is mentem vele oda, ahol még családi házat is építettünk. Két gyermekünk született, sajnos a fiunk fiatalon meghalt, a lányunk viszont két aranyos unokával ajándékozott meg bennünket. Nem volt gond onnan sem a bejárás a vasúthoz, de egyszer megkeresett az áfész elnöke, és 1971-ben hazacsalt Kemecsére, ahol együtt dolgoztunk a feleségemmel a szövetkezetnél.

Pár év múlva úgy döntöttek „a megyénél”, hogy egyesítik a kemecsei meg a demecseri szövetkezeti kereskedelmet, s mivel a központ az utóbbi helyen volt, Béni Mihály oda járt át mint a titkárság vezetője.

– Itt két esztendőt dolgoztam, s ‚79-ben meghívtak a nyíregyházi áfészhez közgazdasági osztályvezetőnek. Azóta itt dolgozom, miközben munka mellet továbbtanultam, diplomát szereztem a számviteli és pénzügyi főiskolán, s amikor 1990-ben egyesültünk a Balkányi ÁFÉSZ-szel s megalakítottuk a Szabolcs-Coop-ot, engem választottak meg elnöknek és neveztek ki vezérigazgatónak. Azóta töltöm be ezt a munkakört.

Megérdemelt kitüntetések

Megtudom tőle, hogy részvénytársaságuknak közel 8oo tagja van, akiknek túlnyomó többsége régi áfészes, s akik részvényeikre évente 1o százalékos osztalékot kapnak. Amikor közbevetem, hogy van is miből, hiszen boltjaikban sok vásárló gyakorta szembesül magasabb árakkal, a vezérigazgató nem rejti véka alá a mögöttes dolgokat. Például azt, hogy a boltoknak nincs saját ármegállapító joguk, ezt mindig központilag határozzák meg. Ők pedig nem tudják kikerülni, ha a termelők emelik az árakat: ráfizetésből nem lehet létezni. Mondja, ha szétnézünk a piacon vagy a nagyobb áruházakban, ott sincs másként. Az áfacsökkentést például több árunál benyeli a termelői költségek növekedése, vagy most a járványok és tartós hideg miatt a tojás körül észlelni mizériát.

– Sokat tárgyalunk és alkudozunk a termelőkkel. Nekünk is érdekünk a nagyobb forgalom, ha elfogadhatóbb áron kínálunk s nem felejtjük el a kereskedelmi igazságot: a boltban, a üzletben a vevő az úr. A vezérigazgatói munkájáért Béni Mihály már több kitüntetést kapott, amelyek közül legbüszkébb a Köztársasági Elnök által adományozott Magyar Aranykereszt Érdemrendre.

- Angyal Sándor -