Művészasztal Domostól Daruig

Remek hangulatban telt az est
Remek hangulatban telt az est - © Fotó: Pusztai Sándor
Nyíregyháza – Zsúfolásig megtelt a MŰvész Stúdió a Művészasztal elnevezésű programsorozat második estjén, ahol bár nem maradtak üres helyek, mégis befértek Grecsó Krisztián híres alakjai is: a Mellettem elférsz Domos tatája és Jusztikája, a Megyek utánad Daruja vagy a Tánciskola Voith Jóskája.

Sőt, nem csak hogy befértek, de ők voltak főszereplők, na és persze a megalkotójuk. Aki olyan élvezettel figyelte a műveiből összeállított mini előadást – köszönet érte a teátrum művészeinek –, hogy azt mondta, ha lehetne, ő inkább ezt hallgatná, ahelyett, hogy beszélgetne, de nem úszta meg – szerencsére!

Nagy Zsuka finoman terelgette az írót a felvetések között, amelyek egyetlen nagy téma, a család köré csoportosultak. Merthogy a Grecsó-műveknek is ez adja az alfáját és ómegáját: a szülei, a nagyszülei, a szűkebb és tágabb család, amelynek a történetei, az olvasók legnagyobb örömére, kifogyhatatlan alapanyagot szolgáltatnak.

Sok az ág és a gyökér

– Kíváncsi fajta vagyok, de nem írok meg mindent. Tudom, hogy sokaknak terápia az írás, de ha azt szeretném, hogy az másoknak is örömet szerezzen – és ezt szeretném –, akkor nem lehet az. A történeteimnek sok az ága, sok a gyökere – a család az, ami ezeket összekapcsolja.
– Hálás vagyok a sorsnak, hogy elkaphattam azokat a pillanatokat, amikor még a nagyszüleimet kérdezgethettem. Évtizedeken át általános volt, hogy a nagyapák nem beszéltek a frontról, a nagymamák pedig arról, hogy mit tettek velük az ellenséges katonák. Először a gyerekeiket féltették – mi lesz, ha véletlenül elszólják magukat erről az óvodában és iskolában –, majd magukat, ezért inkább jó mélyre eltemették a történeteiket. Annak idején nehezen éltem meg, hogy a nagyapámból szinte semmit sem tudtam kiédesgetni, de azután megértettem: ha valamit is elmondott, ez olyan sebeket ütött rajta, amiket csak hetek alatt tudott begyógyítani. Szegény! Még magával sem mert őszinte lenni, ehhez képest lett egy olyan unokája, aki folyton csak kérdezgette. Az ő nagy álma azt volt, hogy pesti polgár legyen, aki ha végigmegy a körúton, nem lóg ki onnan. Egyszer majdnem sikerült szereznie egy szoba-konyhát portaszolgálattal – ennyit ért el életében, és amikor nyavalygok a sorsomon, vagy elégedetlenkedek, mindig ő jut eszembe és ez alázatra int. Juszti mama a velünk született tudás példázata, akivel ha az ember beszélgetett, az merült fel benne: négy elemivel honnan tud ennyi mindent az életről? Filozofikusan diskurált a kezelőorvosával, bölcsessége áthidalt világokat, összehozott széttartó utakat. Sokféle mintát meg lehet tanulni, de ez a fajta tudás vagy van vagy nincs – nem elsajátítható. Persze, a történelem az ő életükbe is beleszólt. A nagypapám a fogságban azért tanult meg írni, hogy levelet küldhessen a nagyanyámnak, és az is kiderült, hogy a hősködés azért férfidolog, mert a nőknek gondolniuk kell a családra, a gyerekekre, így a lázadás efféle luxusát nem engedhetik meg maguknak – mesélte Grecsó Krisztián, aki elárulta: nagyon szeretne már édesapa lenni. – Gyerekként én is kerestem a mintát, az igazodási pontokat, és meglehetősen szorongok amiatt, hogy ha lesz egy fiam, tudok-e majd minta lenni – tette hozzá.

KM-SZA


Még a talicskán is szavalt

A Mellettem elférsz című könyvből készült színpadi adaptációban Őze Áron alakítja az egyik főszereplőt. Kiderült, ebben is van valami sorsszerű. – Az én dédapám az Áron édesapja, Őze Lajos rokona volt: a színészóriás első felesége szegvári volt, akárcsak a mi családunk. Mesélték, hogy amikor udvarolni járt, talicskán tolták az utcákon és még közben is verseket szavalt…








hirdetés