Forgalom? Majd az utolsó napokban

- Szegényes ez a vásár nagyon - állapítja meg a kazincbarcikai Ráczi Attila, aki családjával érkezett ajándékbeszerzésre. - Nem találtunk semmit, amit megvettünk volna. Már csak néhány dolgot kell beszereznünk, de olyasmit szeretnénk, aminek az ismerőseink örülnek.

Csak nézelődnek

Ajándéktárgyakat árul Majoros Józsefné. Ő még nagyon kezdő kereskedő, most dolgozik először karácsonyi vásárban.
- Csak nézelődnek az emberek - mondja csüggedten. - Pedig vannak szép nyakláncaim, fülbevalóim, ajándéktárgyaim. Remélem, a karácsony előtti napokban sokkal többen jönnek.
Mazur József viszont elégedett. Lehet, hogy azért, mert az ő karácsonyi ajándéka, amit majd a feleségétől kap, már a szatyorban lapul.
- Ide csak nézelődni jöttünk, az ajándékot boltban vettük meg. Hangulatos a vásár, és jó helyen is van - szól elismerően. - Mi csupa praktikus holmit veszünk karácsonyra. A fiaim is ruhát kapnak majd. 

Nem ismerik föl

Magányosan olvasgat a kerámiákat kínáló házikóban Kis Mónika eladó. Ő is azt szeretné, ha sokkal többen jönnének vásárolni.
- Az utolsó napokban várható a forgalom fellendülése - vélekedik. - Most még csak nézegetnek az emberek. Itt elsősorban olyan kiegészítőket keresnek, amit nagyobb ajándék mellé, mint egy kis kedves emléket adnak. Közkedveltek a kerámiababák és a mézescsuprok.
Juhász Mártonnak azonban, aki íjakat és hozzá való vesszőket árul, nem csupán a gyér forgalommal van problémája.
- Az emberek egyre kevésbé érdeklődnek a magyar kultúra, a magyar történelem és a kézműves értékek iránt. Van, aki azt kérdezi tőlem, mi ez. Nem ismerik föl az íjat. Az íjaszat pedig gyönyörű, magyar hagyomány, de a keleti piac egyre inkább kiszorítja az értékes tárgyakat - panaszolja Márton, majd hozzáteszi - dacára annak, hogy bronzvasárnap van, nagyon gyenge a forgalom, és akik jönnek, ők is inkább vidékiek.