A szabadság jelképe Geszteréden

Akt.:
A szabadság jelképe Geszteréden
© Fotó: Sipeki Péter
Geszteréd – Emléktáblát avattak, és a magyar forradalom leverésére induló szovjet invázióra emlékeztek.

A mai nap, november 4. nemzeti gyásznap: 61 évvel ezelőtt a szovjet csapatok támadást indítottak Magyarország, Budapest ellen. A néhány ezer szabadságharcos és forradalmár az utolsó töltényig ellenállt, de a túlerő felmorzsolta őket. A magyar szabadságharc és forradalom elbukott, majd véres megtorlás következett – emlékeztetett köszöntő beszédében dr. Budai Gyula miniszteri biztos.

Elékezünk és ünneplünk – fűzte tovább gondolatait ­-: emlékezünk azokra a hősökre, akik életüket adták a szabadságért; a pesti srácokra és mindenkire, aki részt vett a szabadságharcban; azokra, akik kénytelenek voltak elhagyni hazájukat és évtizedekre emigrációba kényszerültek; azokra, akik a megtorlás áldozatai lettek.

Ünneplünk is: a szabadságot, s hogy 27 éve méltó módon emlékezhetünk a hősökre. Mit jelent nekünk, magyaroknak a szabadság? Azt, hogy szabadon dönthetünk saját sorsunkról, életünk meghatározó kérdéseiről, így ma arról is, kikkel akarunk együtt élni. Akkor, 1956-ban Moszkvából akarták megmondani, hogy mit tegyünk, tehetünk, ma Brüsszel venné magának e jogot. Mintha ’56 hősei tudták volna, hogy egyszer majd a harcuk folytatódni fog. Ők fegyvert ragadtak, s bár szerencsére ma erre nincs szükség, más eszközzel kell küzdenünk a szabadságunkért, szabad döntés jogáért. A magyar nemzet több mint ezer éve itt él, sokan meghaltak a szabadságért és függetlenségért, ahogy 1956. november 4-én is. A magyar büszke nemzet, nem szabad lehajtott fejjel járni a világban: büszkék lehetünk hőseinkre, a ’48-as vagy az ’56-os mártírokra, és büszkék lehetünk azokra is, akik ma fegyver nélkül állnak ki a magyar függetlenségért.

20171104_104403_resized

Ez az emléktábla, itt, Geszteréden is, ezt a szabadságot jelképezi. Köszönet a méltó ünneplésért, s mindenkinek, aki segített a méltó emlékmű elkészítésében – említette meg név szerint is dr. Budai Gyula Bacskai József államtitkárt, Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminisztert, és Szabó József polgármestert. Külön megköszönte az emlékezőknek azt, hogy személyes jelenlétükkel megtisztelték az avató ünnepséget, együtt rótták le tiszteletüket a magyar hősök előtt.

Dr. Simon Miklós országgyűlési képviselő az ’56-os események felidézésével tisztelgett: „Emléknap a mai, gyásznap, ekkor vette kezdetét a szovjet invázió a magyar forradalom leverésére. Hajnal 4-kor harsant fel a parancs a támadásra, és a következő órákban harckocsik százai, a rettegett Vörös Hadsereg katonáinak tízezrei özönlötték el az országot. A nyírségi homokot is ellenséges lánctalpak szántották fel, hogy megszállják a térség nagyvárosait, köztük Debrecent. A szovjet vezetés már október 30-tól készült erre: alattomos csellel lefejezte a magyar katonai vezetést, letartóztatták Maléter Pál honvédelmi minisztert november 3-án. Másnap lezárták az ország stratégiai pontjait, elfojtva a forradalom még pislákoló lángját. Mi, magyarok, emlékezünk erre a napra, tanulságképp is, mert ez olyan, mint június 4. – a világ vezető hatalmai megint elvettek nemzetünktől valamit. Megcsonkították a magyarok lelkét akkor is, és november 4-én is. A mai napon az emléktábla felavatásával emlékezünk 2500 honfitársunkra, akik a harcokban elestek. Emlékezünk a sortüzek 350 áldozatára, a kommunista megtorlás 229 kivégzett mártírjára, és a magyarok százezreire, akik elhagyták az országot, és sokan hontalanul, a szülőföld utáni szüntelen vágyódással élték le életüket. Márai Sándorra is emlékezünk, akinek a jajkiáltását az angyalok repítették szerte a világban. Isten áldja emléküket, Isten segítsen bennünket, Magyarország megvédésében” – zárta megemlékezését dr. Simon Miklós.

Bacskai József helyettes államtitkár a közeli történelmi táj, Kárpátalja sorsát vetette fel: „A forradalmat eltipró szovjet tankokat és a hadsereg egy részét innen mozgósították, s vetették be. Azt is tudjuk, sok magyar forradalmárt Kárpátaljára hurcoltak el, ott tartották őket fogva, és az ungvári börtön falán a magyar mártírok emléktáblája ma már zarándokhely. Kárpátalja lakossága – dacolva a szovjet diktatúrával – kiállt a magyar forradalom mellett, s vállalta ezért a megtorlást is. Mert abban biztos volt mindeni: a kommunista hatalom bosszúja nem marad el…

20171104_103150_resized

Ma megint aggódva tekinthetünk Kárpátaljára: rossz hírek érkeznek, a kárpátaljai magyarság helyzete nem jó, a határozott magyar kormányzati kiállás és jelentős magyarországi anyagi támogatás nélkül pedig kilátástalan lenne. A geszterédiektől azt kérem, elhaladva az emléktábla előtt elhaladva ha csak pár pillanatra is, de álljanak meg és emlékezzenek a hősökre, akik nem haboztak életüket adni, börtönt vállalni egy akkor még nem látható jobb világért, értünk, ma élő magyar emberekért” – vont párhuzamot történelmi korok között Bacskai János.

Szabó József polgármester e szavakkal mutatta be az emléktáblát: „Településünkön eddig még nem volt ’56-os emlékmű, bár a lakosság minden évben méltó módon emlékezett 1956 hőseire, történelmi eseményeire. Azt sem feledjük: volt idő, amikor ezt nem tehettük meg, de mégsem merült feledésbe, az itt élők beszéltek róla, apáról fiúra szállva őrizték meg és tartották emlékezetben a hősi helytállást. Kolodkó Mihály kárpátaljai szobrászművész alkotásán Márai Sándor idézet az örök üzenet” – mondta Szabó József.

KM



Nagykálló.
SZON.HU






hirdetés