A kurzor ma már Kállósemjénre mutat

Programozható LEGO-kockák köré épültek a feladatmegoldó robotok
Programozható LEGO-kockák köré épültek a feladatmegoldó robotok - © Fotó: A szerző
Kállósemjén – Egy kelet-magyarországi kistelepülés a robotika nagy világtérképén.

Gyakran érzi azt az ember, hogy a nagybetűs Európa valójában mindig ott van, ahol kivételes teljesítmény születik. Innen, s nem földrajzi értelemben szemlélve a dolgot, az igazi európaiságot és szellemiséget nem mindig a nagyvárosokban, hanem mondjuk éppen egy olyan kistelepülésen érhetjük tetten, mint Kállósemjén. Elegendő hozzá egy jól felkészült pedagógus, akitől a környező nemzetek gyermekei – ide értve a nemzetközi közösség határain túliakat is – csak tanulhatnak.

A jövőbe vezető útra lépve

Egri Józsefné ilyen pedagógus. Matematika-, fizika- és informatikatanárként 33 éven át szolgálta az iskoláját, október óta viszont az Oktatási Hivatal egyik projektjének mentora, s nem mellesleg 2013-tól a Kállósemjéni Diákokért és Ifjakért Egyesület elnöke és motorja. A 10 szülő összefogásával alapított civil szervezettel valami extrát szerettek volna nyújtani a helyi tanulóknak, olyasmit, ami az iskolában nem volt elérhető. Így fogtak bele a kritikai gondolkodás táblajátékkal támogatott fejlesztésébe és a LEGO-robotika meghonosításába. Ma már robotika-tanárokat képeznek a világ minden tájáról, és portugál, spanyol, litván, svéd, görög, török gyerekeknek tanítják a különféle küldetésekre, feladatvégzésre alkalmas robotok programozását. Amikor a mostani kurzus kapcsán arról faggattuk, hogyan sikerült „feltűznie” ezt a 3500 lelkes nagyközséget a világ robotika térképére, a nem mindennapi teljesítményt a világ legtermészetesebb dolgaként vezette elő:

– Informatikatanárként mindig érdekelt a robotika, s a világban járva láttam, milyen gyors ütemben tör be az iparág az oktatásba. Rájöttem, hogy az új terület a diákok számára is vonzóbbá teheti a programozást, s már az iskolában kísérletezésbe fogtunk. A szülőknek tetszett, amit a foglalkozásokon csináltunk, s azonnal vevők voltak az ötletre, hogy alakítsunk egy egyesületet, amivel már pályázni is tudunk. Pedig az alapítók között még csak pedagógus sincs, csupán később jött egy-két segítő a „for profit” szférából, akik már találkoztak informatikával – sorolta a semjéni gyerekekért fáradságot nem ismerő pedagógus. Lassanként egyre jobban elmélyedtek a robotikaképzés ismeretanyagában, és hamarosan tanítani is tudták, majd szép sorban kezdtek kiépülni a nemzetközi partnerkapcsolatok.

Diákcsere török kérésre

Az Informatikatanárok egyesületével együttműködve akkreditált képzési formában, az Erasmus+ K1 Mobility keretében tanárokat képeztek Budapesten – mivel ott minden feltétel adott –, és azóta egymás után fogadják a külföldi csoportokat is. Jelen vannak az Európai Bizottság által létrehozott nemzetközi felületen, az eTwinning online platformon, és több nemzetközi projektet is maguk mögött tudhatnak. Volt, mikor személyesen látogatták meg a partnereket, máskor csupán online, a virtuális térben dolgoztak együtt. Rendelkeznek Facebook-oldallal és saját honlappal, a képzéseiket – amely iránt nagy a nemzetközi érdeklődés –, a világ kurzusait csokorba szedő School Education Gateway segítségével hirdetik meg.

– A mostani ajánlatunkra a török partner figyelt fel, de azt kérték, hogy a gyerekek itt helyben, angolul tanulhassák a robotikát, miközben nem csak a programozással ismerkednek, de a helyi nyelvvel és kultúrával is. Tető alá hoztunk egy diákcsere programot, s a mi egytucatnyi tanulónkhoz 3–3 pedagógus kísérővel csatlakozott 10 svéd és 8 török fiatal – sorolta Egri Józsefné.

Végig angol nyelven

A külföldiek vasárnap érkeztek, aznap megnézték velük a fővárost, hajókáztak a Dunán, az 5 napos kurzus fennmaradó részében pedig rengeteget robotikáztak, kiegészítve egy kis játékkal, kompetenciafejlesztéssel, s némi ismeretterjesztéssel a magyar kultúráról és történelemről. A szó angolul, a munka pedig mixelt csoportokban folyt, hogy magyar, török és svéd gyerek együtt gondolkodhasson.

Az már önmagában érdekes, hogy több lány jelentkezett, mint fiú. A svéd lányok szinte itták a tanár szavait, és plusz óra beiktatására is igényt tartottak. Jövőre a svéd tantervnek is része lesz a robotika tantárgy, nincs tehát sok idejük arra, hogy felzárkózzanak. A törökök pedig rettenetesen nyomulnak, pénzük is bőven van hozzá, s már gőzerővel dolgoznak a saját tantervükön.

– Ott akkora a lendület és az akarat, hogy hamarosan bennünket is leköröznek, pedig eddig sehol sem jártak a témában előttünk. Az itt képzett török pedagógusok odahaza mindjárt országos kampányba kezdtek, amihez mindennemű anyagi támogatást megkapnak – tudtuk meg. Egri Józsefné elmondta azt is, hogy a vendég gyerekeket a Kállay-kúriában szállásolták el, akik imádták a patinás környezetet, a kísérőket pedig az erdő közepén, Kiscseretanya vendégházában helyezték el. Csütörtökön egy záró magyar esttel búcsúzkodtak a táborosok, pénteken este pedig indult a repülő haza Svédországba, illetve szombaton reggel Törökországba.

Egymás kultúrájára csodálkoztak rá

Néhány külföldi diákkal szóba elegyedve gyorsan kiderült, hogy a fiatalok – éljenek bármelyik szegletén is a kontinensnek – nem sokban különböznek egymástól. Kedvenc időtöltésük a zenehallgatás, és szeretnek moziba járni.

Egyikük se optikai egérrel a kezében született, a svéd Vic­tor számára például minden újdonságnak számított a robotikában, és leginkább a szenzorokra csodálkozott rá. Pedig a svédeknél már megszokott, hogy a lakást robot porszívózza, füvet nyír, s egyéb feladatokat is elvégez. Tőlük olyan tanulókat küldtek, akiknek magas szintű a matematikai kompetenciája, ott a robotika iránt érdeklődő lányok aránya is egyre nő, amit a fociért rajongó Ameli is megerősített. A török Őykü azt emelte ki, hogy a robotika gőzerővel tör előre, és nagyon sokat kell tanulniuk, ha kontrollálni akarják az intelligens gépeket.

Ám leginkább egymás kultúrájára csodálkoztak rá. Vic­tor ezen a magyar kurzuson tanult a legtöbbet a török kultúráról, a svédek pedig leginkább azt csodálták, hogy egy településen háromféle felekezeti közösség is együtt él, s mindegyiknek saját temploma van. Svédországban a templom is kevesebb, és a vallást se gyakorolják ilyen szorgalmasan – mesélte Ameli, s szóvá tette azt is, hogy Svédországban az étkezésre se fordítanak ennyi gondot. Ott nincs minden nap három fogásos ebéd az asztalon, legfeljebb ünnepnapokon.

MJ



Nagykálló.
SZON.HU






hirdetés