Útjára indul a labda

A labdarúgó-Európa-bajnokságot a focikedvelők úgy hívják, lényegében vébé a brazilok és az argentinok nélkül. Én még ahhoz a nemzedékhez tartozom, amelyik szurkolt a németeknek az 1972-es döntőben, hogy így álljak bosszút, amiért a szovjetek kiütöttek minket az elődöntőben. Pusztai Sándor jegyzete.

Ezekben az órákban is számos helyen készülnek óriás kivetítőkkel felszerelt szurkolói sátrak, ahol a magyaroknak ismét kollektívan szurkolhat, aki nem akart utazni 2000 kilométert Franciaországig, mert másnap is munkába kell indulnia.

Tudják, hol volt az első kivetítő Nyíregyházán? Az Arany János utcán, a 45. szám alatt, úgy ötven éve. Édesapámat a vasútállomásról átszivárgó vasutasok kérlelték, hogy hagyja már megnézni a meccset. Csak hát a szoba kicsi volt, ezért édesapám kitette az ablakba a Kékest, kifordította az udvarra, ahol egyre többen álltak a kis képernyőt figyelve.

Azóta sok esztendő eltelt, ma már a ház sincs meg, ahogy a Szovjetunió is csak történelem. Nem gondolom, hogy Dzsudzsák Balázsék az elődöntőig jutnak, de az ő generációjuknak az is siker, hogy ott vannak, ez már mindenképp része a focializmus történelmének. Amikor időm lesz, szorítok a fiúknak, és azt kívánom minden labdarúgónak, sérülés nélkül hozzák a meccseket.

- Pusztai Sándor -