Minden Gyerek Lakjon Jól! A Tóth család Idén májusban négyezer rászoruló család kapott vetőmagot, összesen 160 ezer naposcsibét, illetve 40 ezer tojótyúkot a Minden Gyerek Lakjon Jól! Alapítvány országos jótékonysági akciója keretében.
Megyénk 9 településén – Méhteleken, Rozsályon, Csaholcon, Kisszekeresen, Nagyszekeresen, Zsarolyánban, Jánkmajtison, Szamossályiban, Hermánszegen – 253 többgyermekes, hátrányos helyzetű család vett át naposcsibét és tojótyúkot. Az egyik leghátrányosabbnak számító fehérgyarmati kistérségben nagy örömmel fogadták a háziállatokat, csakúgy mint a jószágok érkezését megelőzően kiosztott vetőmagokat. Kíváncsiak voltunk, vajon fogja-e ellenőrizni az adományok sorsát az akciót meghirdető alapítvány, kérdésünkre azonban nemleges választ kaptunk:
– Nem végzünk utókövetést, nincs ellenőrzés. A hátrányos helyzetű családoknak megadtuk a lehetőséget, hogy a saját erejükből, szorgalmukból meg tudjanak élni – nyilatkozta a kampányfinisben Hegedűs Zsuzsa, a Minden Gyerek Lakjon Jól! Alapítvány elnöke, hozzátéve: őszintén bízik abban, hogy a családok nem eladják, hanem elvetik a kapott magokat, s a haszonállatok is hosszú távon hasznosulnak majd.Lapunk megtette, amit a segítő szervezet nem: több szatmári települést is felkerestünk pénteken, hogy – 3 hónappal az adományosztás után – megbizonyosodjunk az országos akció kimeneteléről.
Van, ahol rövid úton új gazdára talált, máshol hosszú életnek örvend a vetőmagot és haszonállatokat osztogató alapítvány adománya.
Az alig több mint 800 lelket számláló Rozsályban 60 család kapott vetőmagot és szárnyasokat május közepén a Minden Gyerek Lakjon Jól! Alapítvány egész országra kiterjedő, de csak a leghátrányosabb helyzetű településeken élő rászorultakat megszólító jótékonysági akciója keretében. Lapunk pénteken, pontosan 3 hónappal az adományosztás után megtette, amit a civil szervezet nem: feltérképeztük, milyen földbe hullott az önzetlen segítségnyújtás magva. Sztolyka Zoltán, Rozsály polgármestere ennél jóval „türelmetlenebb” volt: 10 nappal a jószágosztás után 13 családnál tett villámlátogatást, hogy a növények megléte és az állatkák hogyléte felől érdeklődjön.
– A cigánysoron végzett „monitoring” eredménye kicsit sem lepett meg: 13 család összesen 130 darab tyúkot vitt haza, május végén ebből már csak 25 volt életben 5 családnál. Az 520 naposcsibéből mindössze 80 járt-kelt a portákon. Sok esetben már az adományátvétel pillanatában „borítékolható” volt, hol milyen sors vár majd a jószágokra. A csibék és a tyúkok egy része rövid úton új gazdára lelt, olykor a táppal együtt, egy részük pedig elpusztult vagy lábasban, hűtőszekrényben végezte.
– Gyakorlatilag csak ott érte el valódi, hosszú távú célját a kampány, ahol a családtagok már korábban is foglalkoztak állattartással és növénytermesztéssel. Ahol hiányzott a minimális hajlandóság és a gondozási alapismeret, illetve nem voltak megfelelőek a körülmények, „kudarcot vallott” a jó szándék – summázza a település első embere, majd így folytatja:
– Sokan panaszolták – tegyük hozzá: jogosan! –, hogy a naposcsibéket szinte élőhalottként kapták kézhez, ezért a legnagyobb odafigyelés és törődés ellenére is sorra hullottak el. A segítő akció célja vitathatatlanul nemes, de sajnos több sebtől vérzik. A jövőben célszerű lenne felvilágosítani a kedvezményezetteket az alapvető növénytermesztési és állatnevelési tudnivalókról, jó minőségű adományt nyújtani a rászorulóknak, és szigorú feltételekhez kötni, illetve nyomon követni a juttatásokat! A nyári akció túl gyorsan, ráadásul az önkormányzatok megkerülésével zajlott, tőlünk ugyanis csak adatszolgáltatást kértek. Optimzmusra ad okot ugyanakkor a jövő év elejétől induló új közmunka program, melyben szerepel például, hogy a jövőben központi állattartó telepeken történne a növénytermesztés és az állattartás, ahol az érintettek szakmai rutint szerezhetnek, és fizetésük mellé természetbeni juttatást kaphatnak.
– Jöjjön csak be! Nézze meg a kiskertünket, mennyi szép, egészséges zöldség terem benne! – invitál be a kapun a Kossuth utcában lakó, öt gyermeket nevelő Tóth Mihályné. Férje büszkén ecseteli, hogyan alakította ki ezt a területet az udvarban, miként vetette el a májusban kapott magokat, amelyek mára ragyogó terméseket hoztak. Amikor a jószágállományról kérdezem, a tyúkudvar felé vezet tovább. – A 40 kiscsirkéből 30 maradt meg, ezek szépen növekednek – mutat a kapirgáló szárnyasokra. – Rendszeresen vesszük nekik a tápot, jó dolguk van nálunk. A 10 ajándék tyúkkal viszont nem sokra mentünk, mert alig tojtak, betegesek voltak, nem érte meg bajlódni velük, így jobbnak láttuk, ha „hibernáljuk” őket. Hálásak vagyunk az alapítványnak, nagyon jól jött az adományuk! Remélem, jövőre sem feledkeznek el rólunk! – teszi hozzá a családfő felesége, Márta.
A Sport utcán lakó Nagy Zoltán is „sportszerűen” bánt a civil szervezettől kapott adománnyal. – A legapróbb jó tétemény is nagy segítség a mai világban! Három gyermekem van, minden forintnak helye van nálunk. A vetőmagot elültettem a kertemben, sőt, a szomszédomtól is béreltem egy kis területet. Azóta megterem minden, ami kell: a káposzta, a burgonya, a levesbe való zöldségek, így nem kell drága pénzért a boltban megvennünk ezeket. A 40 csirkéből nekem csak 19 maradt meg, pedig nagyon odafigyeltünk rájuk. Hallani, hogy néhányan azonnal túladtak a naposcsibéken 100 forint/darab áron, mert eszük ágában sem volt foglalkozni a jószágokkal – meséli Zoltán.
A négy gyermekes családanya, Horváth Szeréna portáján egyetlen szárnyast sem látni: – Nekünk is jól jött a segítség. Vagyis jól jött volna, csakhogy a 40 darab kiscsirke egytől egyig megdöglött, a tyúkokat pedig magam öltem meg, amint elfogyott az egy zsák ingyen táp. Mind megették a pulyák, finom volt a húsuk! Arról volt szó, hogy négylábú állatokat is osztogatnak majd, de se kecske, se disznó, se bárány nem érkezett a faluba – mondja csalódottan az asszony.
Lakatos Zoltán három kiskorú gyerek édesapja. Mint mondja, a faluban nagy a munkanélküliség, kevés az alkalmi munka, minimális a jövedelem, ezért nagy segítséget jelentett a helybéli családoknak az adományosztás. – A haszonállatok fele még megvan, a „selejtes” naposcsibék sajnos megdöglöttek. Amik talpon maradtak, azokat gondosan neveljük, eszünk ágában sincs túladni rajtuk. A vetőmagot elültettem, szépen kikeltek, főzéskor azokat használjuk – mesélte a tisztabereki férfi.
A jánkmajtisi Tar János Istvánné szerint szükséges volt az adományosztás: – Szerencsére jó helyre került a segítség. Azok a családok, akik a támogatásban részesültek, úgy látom, hogy gondozzák a kertjüket, nevelik a csirkéket – mondta. – Kíváncsian várom, hogy jövőre hogyan alakul majd ez a program. Egy kicsit átgondoltabban, megfontoltabban kellene az állatokat, magokat osztani – sorolta Kerekes József. Kozma Sándorné így emlékezett: – anno nem voltak ilyen támogatások, magunknak kellett megoldani a háztáji gazdálkodást.
Gocs Klaudia arról mesélt, hogy osztálytársa és családja az iskola épületében vehette át a vetőmagokat: – elsőkézből szembesülhettem azzal, hogy a támogatás megfelelő gazdára talált. Kulik Teréz Gacsályon csupán a hallottakra alapozhatta véleményét, hiszen ezen a településen nem osztottak az adományokból: – itt is akadtak volna háztartások, ahol jól jött volna az efféle segítség. Ismerek olyanokat, akik a segélyben részesülteknél jobban használták volna föl a kapott vetőmagot, és ésszerűbben nevelték volna a csirkéket – mesélte. Kovács Szilárd Jenőné hasonlóan vélekedett: – tulajdonképpen nem lenne ez rossz ötlet, ha később is figyelemmel kísérnék az illetékesek, hogy az állatokat helyesen tartják-e, a növényekkel foglalkoznak-e – tette hozzá.
- Palicz István -