Náluk van az erő

Illusztráció
Illusztráció
Manapság újra „divatba jött” a központosítás. Mondjuk, van előnye is, de sokszor nagyobb a hátránya. Nem akarok én nosztalgiázni, de emlékszem, micsoda hozsannázást eredményezett, amikor egykoron „levágták a nagy vízfejeket”. (Lásd hivatalok, iskolák stb.) Döntsenek helyben! – volt a jelszó. Dankó Mihály jegyzete.

Tényleg jónak és egyszerűbbnek is tűnt, ha ott szabják meg az igényeket, ahol igazán ismerik a lehetőségeket, ahol a dolgok történnek, ahol az emberek vannak! Aztán telt az idő, s „ott fönt” valahogy sokaknak nem tetszett ez a nagy önállóság, szabadság. Szerettek volna jobban beleszólni az ügyekbe, kézben tartani a fonalakat. Ez pedig csak akkor lehetséges, ha újra felépítik a „piramisokat”. Így jobban lehet akaratot érvényesíteni, saját igazságukat előretolni, aztán, hogy kinek milyen kára származik ebből, nem számít. Így lehet félelmet gerjeszteni, mindenek feletti hatalmat kinyilvánítani. „Nem érdekel senki, nálunk van az erő! Majd mi megmondjuk, hogy nektek mi a jó! Amúgy is, a nagy önállóság csak káoszt szül” – hallani a kimondott vagy kimondatlan érveket. Valóban, így sokkal könnyebb „uralkodni”…

Az sem egyszerű, hogy az információk, az utasítások miként jutnak el az érintettekhez. Az sem számít, ha a közvetítő lépcsőkön gyakori az áthallás. Az utolsó állomásig elérve az érdekek, a mindenáron megfelelés hamar átszabják a döntéseket, de ami biztos, nem a szenvedő alanyokra tekintettel. Szóval leegyszerűsítve, szomorú dolog, ha bármilyen hatalommal rendelkezők pont azokat az embereket hagyják figyelmen kívül, akik a saját bőrükön érzik a döntések súlyát!

Dankó Mihály








hirdetés