Szűcs Sándor, a szárnyas kerék hőse

Záhony - Vitéz Szűcs Sándor menekülését egy ávós is segítette.

Hazánk keleti kapujába 1956. október 24-én érkezett meg a forradalom. Akkoriban állomásfőnökként teljesített szolgálatot Záhonyban Szűcs Sándor, aki történelmet írt: tíz napig tudta feltartóztatni a megszállókat.

Nagy segítség Maléter Pálnak

Visszaemlékezését az MTI így rögzítette: „Kelet-Magyarországon 1956-ban sehol nem volt fegyveres forradalom. A budapesti helyzet alakulásáról a vonatkísérőktől értesültünk, akik hozták a híreket, már leszaggatva a kommunista sapkarózsát, és kokárdát viselve a helyén. A munkástanács elnökeként kezdtem szervezni az ellenállást az oroszok ellen, hogy lezárjuk a határt, és ez sikerült is: a szovjet csapatok soha nem kaptak utánpótlást vasúton. [...] Olyan tervünk is volt, hogy ha másként nem tudjuk megállítani őket, felrobbantjuk a vasúti Tisza-hidat. [...] Tíz napig ellenálltunk, s ez Maléter Pálnak nagy segítségére szolgált: megnyerhetett két páncéloscsatát, mert az oroszok nem tudtak tankokat átküldeni a Tisza-hídon. Pontonhidat kellett verniük a folyó fölött, s ezzel csak november elsején-másodikán készültek el.”

– Szűcs Sándor vasutas dinasztia leszármazottja volt, 1919-ben született Csapon. Tudomásom szerint úgy tartóztatták fel a szovjeteket, hogy a záhonyi hídra vezető vágányokon vasúti kocsikat siklattak ki, de hallottam robbantásról és arról is, hogy a tehervagonok rakományát a sínekre ömlesztették – tudtuk meg az ’56-os hős egyik távoli rokonától, aki maga is vasutas. – Ritkán emlegették Szűcs Sándor nevét a családban, én is csak azután kezdtem kérdezősködni, hogy az Akit a mozdony füstje megcsapott című Moldova-könyvben olvastam a történetét. Az egykori állomásfőnök a halálos ítélet elől – többek között egy ávós segítségével – Norvégiába menekült; csak a feleségét és a lányát ismertem, akik itthon maradtak – tette hozzá.

Szűcs Sándor a Norvég Vasutak fejlesztési intézetének igazgatójaként vonult nyugdíjba, 2005-ben hunyt el Oslóban. A záhonyi vasútállomáson 2009-ben avatták fel az emléktábláját, az életútjáról Filep Tibor írt könyvet A vasútért mindhalálig címmel.

- KM -