Nélküle azt se tudnák, hol van Tiszacsécse

Móricz Zsigmond szobra rendületlenül őrzi a harmadik szülői házat
Móricz Zsigmond szobra rendületlenül őrzi a harmadik szülői házat - © Fotó: Racskó Tibor
Nyíregyháza, Tiszacsécse – Mindig voltak, s mindig is lesznek, akik nem hagyják feledésbe merülni a nagy írófejedelem emlékét.

”A pezsgő irodalmi élet azt jelenti, hogy a nemzet szellemi tőkéje, irodalmi vagyona az egész nemzet hasznára forgalomba került és becsületes nemes verseny segítségével szakadatlanul nő az egész…” – így szól évek óta a névadójáról rendre megemlékező Móricz Zsigmond Kulturális Egyesület ünnepi vezérgondolata, kölcsönbe véve magának az ünnepeltnek egy fontos mondatát. Az említett civil szervezet soha nem feledkezik meg a szatmári születésű íróról, a magyar realista prózairodalom óriásáról, s most a kerek jubileum – Móricz halálának 75. évfordulója – még inkább fölerősíti az emlékezés fontosságát.

A hajlandósághoz igazítva

– Közel egy évtizede már, hogy alapítottunk egy emlék­érmet, amit minden év október 15-e táján odaítélünk és átadunk egy olyan művésznek, tudósnak, aki aktívan közreműködik a mun­kánkban – emlékeztetett dr. Mercs István, az egyesület elnöke.

– Az idén például október 13-án, pénteken fogunk ünnepelni. Azért éppen ilyentájt, mert a Nyugatban 1908. október 15-én jelent meg Móricz Zsigmond Hét krajcár című novellája. Eddig olyan jeles személyek érdemelhették ki Nagy Lajos Imre plakettjét, mint Kováts Dániel, Hamar Péter, Cséve Anna és Szilágyi Zsófia irodalomtörténészek, Móricz-kutatók, Hegyi Katalin és Fehér József muzeológus, valamint az író fogadott fia, Móricz Imre mérnök.
Dr. Mercs István elárulta azt is, hogy praktikus okok miatt döntött a társaság az említett időpont mellett, ugyanis se az író születésnapja – június 29. –, sem pedig halálának napja – szeptember 5. – nem kedvez a szervezőmunkának, a nyár és az iskolaév kezdetén szinte lehetetlen az ünnepléshez előadót és érdeklődőket találni. Természetesen mindemellett kiadványaikban, konferenciákon és rendezvényeiken is rendszeresen ápolják a nagy író emlékét, s nem hagyatkoznak csupán az életkezdő és -lezáró dátumokhoz.

Újból át kell fedni

Továbblépve óhatatlanul felmerül a kérdés, vajon hogyan ünnepel a szülőfalu, Tiszacsécse. A Fehérgyarmati járásban megbúvó piciny település polgármestere, Szabó Károly kissé „elszontyolodva” fogad. Az időjárás annyira megviselte az emlékház tetőszerkezetét, hogy elsősorban ennek a rendbehozatala okoz számukra fejtörést mostanság.
– Nagyon rossz állapotban van az ingatlan, hová is szervezhetnénk rendezvényt? – kérdezett vissza megkeresésünkre. – A sok eső nem használt a szalmafedésnek, s bár a szalmát már megrendeltük, reméljük, három héten belül a szakember is megérkezik, s utána talán méltóképpen emléket állíthatunk, ahogy azt néhány éve is tettük, a Móricz-park átadásakor.

Tudni kell, hogy Móriczéknak három házuk is volt Csécsén, egyik a milotai végen, másik a kóródin, s ez utóbbival szemben építette meg az író ácsmester édesapja a harmadikat, az most az emlékház.

– Nagyon büszkék vagyunk kis falunk nagy fiára, nélküle talán nem is tudnák, hogy rajta van-e a térképen Tiszacsécse – tette még hozzá a faluvezető. Persze nem él már a faluban senki, aki a saját szemével láthatta, de olyat, aki legalább első kézből kapott emlékeket őriz róla, sikerült találnunk.

Nagy Gyula bácsi 82 esztendős, de soha nem feledi, amit az édesapjától hallott.

– Móricz itt született a szomszédunkban, de édesapám is azt az emléket őrizte róla sokáig, hogy az első világháborúban haditudósítóként kiment hozzájuk a harctérre – mesélte. – Apám a névről megismerte, s jól elbeszélgettek. Azt is tőle tudom, hogy a debreceni diák bogarat és néprajzi emlékeket gyűjteni szintúgy hazajött, s néhány fillért adott a gyerekeknek, akik vele tartottak a Tisza-parton, a füzesben.

Úgy vélték, büszke lett

– A régiektől tudom, hogy a rokonainál, Nyilas Kálmán bírónál is nagyon szeretett nyaralni. Kósa József, egy vele egyidős falubeli úgy mesélte: imádta a disznókat „őrizgetni”, pedig a könyv már akkor is a kezében volt.

– Látszik rajta, hogy paraszt vér folyik az ereiben, mondták az öregek a kiváltságos debreceni diákról. Amikor 1929-ben Simonyi Máriával ismét itthon járt, mintha nem emlékezett volna az egykori pajtások, ismerősök közül senkire. Többen – akiknek nem köszönt oda – úgy vélték, büszke lett. Én akkor kezdtem a könyveit olvasni, amikor polgármester lettem. Nagyon megszerettem, kedvencem az írási közül a Hét krajcár, a Sárarany és az Úri muri – sorolta Gyula bácsi.

Matyasovszki József


Móricz Virág is megnézte

– Egyszer Móricz Virág is ellátogatott Tiszacsécsére, a nagy árvíz évében, 1970-ben lebontott szülői házhoz – beszélt erről is Nagy Gyula. – Laktak is benne éppen – tette hozzá. Mivel Móricz Zsigmond elmondta legidősebb lányának, mit merre talál, pontosan tudta, hogy a konyhából jobbra nyíló szoba bal sarkában született az író. Legalábbis így mondta el Móricznak is az édesanyja.

Azután az emlékházról is szót ejtett lapunknak a falu második legöregebb embere.

– Nem fedik azt be jól soha – jelentette ki kerek-perec Gyula bácsi – merthogy valamikor – tekintettel a sok hasonló épületre – ő is tanulta ezt a mesterséget az apjától. Végezetül azzal zárta, hogy a szülői ház helyén épült ingatlanba egy Ukrajnából áttelepült család költözött, s azok lakják.








hirdetés