Nem azt hozta a Quaestor-törvény, amit vártak tőle – Lenullázva a károsultak

A Quaestor-károsultak közül sokan ismét ajtón kívül találták magukat
A Quaestor-károsultak közül sokan ismét ajtón kívül találták magukat
Nyíregyháza – Nem adja fel a harcot a Quaestor-károsultak magára hagyott több mint egyharmada.


A Quaestor ma szitokszó. Egyszerre jelenti az évszázad bűncselekményét, és a megtakarított pénzükből kiforgatott, és a kártalanításból is kihagyott emberek ezreit. És persze még sok minden mást is. Jelenleg egy új törvényt, ami nem tükrözi a kárvallottak akaratát, és a hatalmas peranyagot, amellyel nem tud mit kezdeni a fővárosi törvényszék. Titkokat és talányokat offshore cégekről, a külügy beruházási osztályvezetőjének váratlan és rejtélyes haláláról, alig ötmilliárdos likvid vagyonról, adózási szempontból megbízhatatlan helyre került közpénzekről. És mindemellett senki nem tudja, hová került több mint 200 milliárdnyi közpénz és magánvagyon.

Fontos az összefogás

A kárvallottak 2016. január 1-je, vagyis az új Quaestor-törvény életbe lépése után reménykedtek, hogy hozzájuthatnak a pénzük nagyobbik részéhez – tudniillik a Befektetővédelmi Alap (BEVA) a fiktívnek titulált kötvények után fizetett –, ám legtöbbjüknek áprilisban, a sok nullás elszámolási határozat kézhezvételekor az utolsó reménye is szertefoszlott. Azok sincsenek könnyű helyzetben, akik visszakaptak valamit, mert vagy elfogadják a határozatban foglaltakat, lemondva a követelésükről és a jogorvoslati jogukról, vagy beszállnak a Quaestor-cégek felszámolásába, tovább keresve az elveszett vagyont.

Többek szerint más megoldás is van. Például egy megalapozott alkotmánybírósági beadvány és az összefogás. Az utóbbi fontosságát bizonyítandó, a károsultak debreceni csoportja kedden egy nyíregyházi fórumon is megjelent, és a továbblépés módjait keresték. Voltak, akik ezt megelőzően léptek, mint dr. Pollák Csaba, aki jogi útra terelte az ügyet.

– Egy napon vettem a kötvényeimet, és 9,5 milliót fektettem be, mivel megszűnt az a bank, ahol a pénzemet tartottam. Amikor kirobbant a botrány, közölték, hogy a kötvényem 2,7 százaléka fiktív (?), s kártalanításképpen kaptam 240 ezer forintot, amivel még az OTP is kiröhögött. Az első törvény világosan megígérte a kártalanítást 30 millióig, ezért a fizetési határidő leteltével az ügyvédemmel fizetési meghagyást küldtünk az alapnak, ahol közölték, hogy nem fizetnek, de semmiféle indoklást nem adtak. Az egészből polgári per lett, a tárgyalást októberre tűzték ki, ám 24 órával előtte faxon értesítettek, hogy a bíró házon kívül lesz. Informális csatornákon megtudtuk, a bíró aznap más ügyeket tárgyalt. Mintha a törvény hatályon kívül helyezésére bazíroztak volna, ám mivel ez elmaradt, újabb tárgyalást tűztek ki január 14-ére. Aztán jött a Q2, ami megszüntette a régi jogi személyt, de se felszámolás, se végelszámolás. Ha január 4-én küldenek egy faxot, hogy megszűnt az alperes, a pernek ott van vége. Mi viszont 4-én azonnal bevontuk a Q2-t, mint jogutódot, „akit” a bíróság be sem idézett.

– A tárgyalást 14-én lefolytatták, a bíró kettő perc alatt megállapította, hogy az alperes oldaláról senki nincs jelen, majd ezt követően végzést hozott. Mintha a Tanú című filmben lettünk volna, azzal a különbséggel, hogy ott legalább valamit szólhattak a felperesek. Végül a bíró peren kívül elismerte, hogy alkotmányellenes törvény esetén nehéz jó döntést hozni, ráadásul a fellebbezést, amit be is mutatott, egy olyan alperes nyújtotta be január 5-én, „aki” január elsején megszűnt létezni. Továbbra is abba kapaszkodunk, hogy ha a Q2 a Q1 jogutódja, az felel annak a hibáiért is.

Ki kell állni magunkért

– Hogy mennyi reményt látok? Mint a nagyapám, akinek elhajtották a teheneit, s az unokái kapták vissza kárpótlásként – tette hozzá dr. Pollák Csaba. – Persze fiatal vagyok, meg tudok élni, de ha ezt az ügyet nem viszem végig, a gyerekeim soha nem tanulják meg, hogyan kell kiállni magunkért. Három fiam van, az ő továbbtanulásukhoz szerettem volna venni a pénzből egy lakást Budapesten. Most hamarosan kereshetek albérletet. Nehéz éven vagyok túl, de ma már nevetni is tudok. Igazam van, s ennek egyszer érvényt fogok szerezni.

– Matyasovszki József –

A teljes cikke elolvasható a Kelet-Magyarország április 21-i számában és a kelet.hu-n.








hirdetés