Nem csak lőnek, alkotnak is a vadászok

Nyírbogát – Gyógyszer nem helyettesítheti a természet csendjét, nyugalmát.

Megtisztelte jelenlétével a nyírbátori Báthori István Vadásztársaság tiszteletbeli elnöke és tiszteletbeli tagja azt az ünnepséget, amelyet a közelmúltban a felújított Korhányi Vadászház avatása alkalmából rendeztek. Mondhatnánk, hogy ebben a hírben nincs semmi különleges, de ha még azt is hozzátesszük, hogy Kanda János 90 évesen utazott el Szentendréről az ünnepségre, akkor az már megsüvegelendő teljesítmény.

Természetesen, megkértük egy kis múltidézésre Kanda Jánost, aki húsz éven keresztül töltötte be az egyesület elnöki tisztét.

Szükség volt egy szállásra

– A térség termelőszövetkezeteivel összefogva, együttműködve 1986-ban építettük meg a vadászházat. Mivel addigra már a fácánnevelésünknek híre ment, jöttek hozzánk sorban a vendégvadászok többek között Olaszországból, Franciaországból, Nyugat-Németországból, kellett egy ház, ahol elszállásolhatjuk őket. Volt egy francia vendégvadász, aki akkoriban a két fiával terítékre hozott 42 őzbakot, abból a pénzből, illetve a tagság támogatásából építettük meg a vadászházat, ami akkor még megfelelt a kor igényeinek. Az évtizedek során elavult, de nagyon örülök annak, hogy ilyen szépen sikerült felújítani, megfelel a XXI. század igényeinek. Szerencsére az egészségem megengedi az utazást, kíváncsi voltam az átalakításra. A vadászház ékes bizonyítéka annak, hogy a vadászok nemcsak lőnek, hanem alkotnak is, valamint védik, őrzik, nevelik is a vadat. Volt olyan év, hogy 400 mázsa szemestakarmányt vittünk ki az állatoknak a termelőszövetkezeteknek köszönhetően.

Két trófeát őriz

– 2012-ben költöztem el Hajdúszoboszlóra, majd onnan Szentendrére. Ha nem költöztem volna el, még most is vadásznék. A vadászengedélyt egyébként 1953-ban kaptam meg. Először Nyírbogáton voltam tag, majd hat év múlva csatlakoztam a Báthori István Vadásztársasághoz. A trófeáimat az egyik unokámnak ajándékoztam, csupán két trófeát tartottam magamnál. Kisléta határában lőttem egyszer egy olyan őzbakot, amelynek az agancsa 540 gramm volt, 1971-es magyarországi vadászati kiállításon ezüstérmet nyert. A bírálóbizottság azt mondta, ha nagyobb koponyával vágom meg, aranyérmes lett volna. A másik féltett kincsem annak a két mázsás vadkannak az agyara, amelyet a fényi erdőben ejtettem el. A hosszabbik agyara 23 centiméteres volt.

S vajon mi lehet a titka ennek a jó egészségnek? – tettük fel befejezésül a kérdést Kanda Jánosnak.

– Egy orvos szerint az egészségem titka abban rejtőzhet, hogy sokat tartózkodom a természetben, sokat ülök kint a csendben, a nyugalomban, s mindezt egy gyógyszer sem helyettesítheti…

MML








hirdetés