Nem csak természeti csoda…

A természet sok csodával áldotta meg a Tiszakóródot. A futballcsapatnak ugyan még senki nem jár csodájára, mindazonáltal az alig hétszáz lelkes településen csakhamar eljöhet az idő, amikor emlegetni fogják a daliás időket. Az őszi szezon után a helyi „aranylábúak” vezetik a megyei másodosztály Carmo-csoportját, márpedig erre korábban nem akadt példa.

– Soha nem voltunk még őszi elsők, ami azt gondolom, egy ilyen kis tepelülés csapatától szép teljesítmény – vélekedett ifj. Juhász Ernő, a Tiszakóród edzője. – Tudtam, mire képesek a fiúk, titkon reméltem, hogy ebből kisülhet valami jó dolog, és sokat is tettünk érte a pályán. Szerencsésnek mondhatjuk magunkat, mert a Demeter-család jóvoltából megkaptuk a megfelelő szponzori támogatást, így mindenki kisebb-nagyobb problémáját sikerült menetközben orvosolni. Aligha ér senkit újdonságként, hogy mindez manapság elengedhetetlen ahhoz, hogy eredményesen szerepeljünk. Emellett baráti légkört alakítottunk ki, ami szintén  különösen fontos, sőt, talán az egyik leglényegesebb tényező, hisz nálunk sincs tejjel-mézzel folyó Kánaán, az összetartás ereje viszont kisegíthet minket a legmelegebb pillanatokban is. Azt is leírhatja, valamennyi meccsen hat-nyolc kóródi kötődésű játékos lép pályára kezdőként, ezért sokan irigyelnek minket.

Mivel a Tunyogmatolcs mindössze egy, a Tisztaberek két, míg a negyedik Csenger előtt csupán négy pont előnyt épített a Tiszakóród, a tavaszi szezon meglehetősen rázósnak ígérkezik. Noha ifj. Juhász Ernő rendíthetetlenül bízik „fiaiban”, ha valaki, ő aztán igazán tisztában van azzal: most jön a neheze.

– Ha már ideig eljutottunk, szeretnénk az élen végezni. Persze, beszélhetek én bármi, a pályán is bizonyítani kell, annál is inkább, mert közel sem lefutott  a bajnokság. Éppen ezért erősítésre törekszünk, egy-két embert „kinéztünk” magunknak: leginkább csatárra lenne szükségünk, sérülések miatt ugyanis ezen a poszton megszorultunk. 

- Koncz Tibor -