Nem engedni ama ’48-ból

Nem engedni ama ’48-ból
© Illusztráció: Janics Attila
Ha valaki harcba indul, akkor bizton számolhat ­barátokkal és ellenségekkel is, hisz nem létezik oly ­kegyelmi állapot, amikor mindenki egy oldalon, közös ügyért küzd – legyen az még oly nemes is, mint a haza függetlensége, szabadsága, önrendelkezése. A földből mindig kibújnak, mint vadhajtások, a belső ellenségek, s mindig voltak, vannak, lesznek árulók (amolyan egri várvédők hegedüsei), akik hatalomért, pénzért, vagy szimplán valamiféle torz meggyőződésből készek veszejteni akár nemzetet is. Nyéki Zsolt jegyzete.

A külső ellenség tábora sem fog soha elapadni, melyből vesztésre állva ­mindig volt, van s lesz, aki térdre esve kapaszkodik erősebb szövetségesbe – ahogy azt tette a ­Habsburgok Bécsből felkerekedő ifjú császára, aki az orosz cárnak kezet csókolva kért, s kapott segítséget a magyarok legyűréséhez. Ott és akkor elbukott a szabadságharcunk, ám az igazság és a jó ügy magja idővel kikel, ha jó talajba vetik, és elemi erővel szökken szárba abban a földben, amelyből olykor vadhajtások burjánzanak fel. A ’48-asok vére nem hullott hiába, egy világ állt mellettünk, s olyan tisztelettel, ­amelyet csak a szabadságáért ­küzdő, a legnagyobb áldozatoktól sem visszarettenő nemzet vívhat ki magának.

Ma már nem kell életünket adni nemes ügyért, s ne is jöjjön el ilyen idő, de a példamutatás bátorságból, önfeláldozásból, kitartásból, összefogásból soha nem veszíti el értékét. A világ ma olyan, hogy kopnak benne a megmaradást jelentő fogalmak, fölöslegesség érzetét keltve. Az érzelmi közönyösség legfőbb ellenszere az egészséges nemzettudat, a maga tiszta, nem más ellen, hanem önmagáért ható önérzetével. Bűvös erejű a szám: 1848 – nem lehet belőle engedni.

Nyéki Zsolt








hirdetés