Nézőpont: Erre nem számoltunk

Nem tartott sokáig meggyőznöm édesapámat pár hónapja arról, hogy váltson bankot, mivel már régóta szabadulni szeretett volna a semmiért sokat felszámoló, általa csak törvényes rablóbandaként emlegetett pénzintézettől. Palicz István írása.

A boldogítónak hitt igenre egy konkurens cég reklámkampánya tette fel a pontot, amelyben új ügyfeleinek értékes okostelefont ígért ajándékba, ráadásul számos olyan ingyenes szolgáltatást kínált, amelyekért a „banda” korábban bankókat számolt fel. Nem volt egyszerű a váltás. A szükséges dokumentumok beszerzése, a lemondás, felmondás és az átszerződés egyszerre volt időrabló és idegölő. A régi bank már, az új még nem teljesítette a beszedési megbízásokat. Mint utólag kiderült, egy-egy díjmentesnek hitt szolgáltatásért itt is fizetni kell majd, így például a havi számlakivonatokért és az üzletkötő által apámra tukmált „nem kér az enni” hitelkártya fenntartásáért, még akkor is, ha soha nem használja azt.

Időközben megérkezett az ajándék mobilkütyü, amivel nem könnyű bánni. Az érintőképernyős készülék gyakran önállósítja magát – kikapcsol, netezik, üzen, telefonál –, de már kezdenek megbarátkozni egymással.

A napokban felvetettem édesapámnak, aki már jó ideje megözvegyült, hogy bemutatnék neki egy szimpatikus hölgyet, akit egy kulturális rendezvényen ismertem meg, mire ő tréfásan elutasítva a közbenjárásomat, így felelt: – Félő, úgy járnék, mint a legutóbbi szerzeményeiddel: megbonyolítaná az életem, rám erőltetné a hitelkártya-használatot, össze-vissza telefonálgatna, és amikor hozzáérnék, lefagyna...

Palicz István