Nem felejt Jósa városa

A kopjafa-újraállítás pillanata
A kopjafa-újraállítás pillanata - © Fotó: Racskó Tibor
Nyíregyháza – Ismét felállították Jósa András kopjafáját a nyíregyházi Északi temetőben.

A világ rendje, hogy egyszer az elmúlásnak emléket állító jelek is elmúlnak. Ez történt most is: Jósa András ükunokája értesített minket arról, hogy kidőlt az 1984-ben felállított kereszt – mondta Bene János, a régész–orvos–antropológus nevét viselő múzeum igazgatója a kopjafa-újraállítás alkalmából rendezett ünnepségen csütörtökön a nyíregyházi Északi temetőben.

– Máté Péter faipari műhelyvezető jól ismeri a múzeumi munkát, ezért bíztuk rá és csapatára az eredeti emlékjel felújítását. Megtalpalták, kijavították és beeresztették az elkorhadt, szúette faanyagot; reméljük, hogy a felújított kopjafa legalább újabb harminc évig áll majd a sír mellett.

Fafaragó művész alkotása

Az újraállítás közben Németh Péter felidézte az emlékjel 32 évvel ezelőtti születését.

– Fehérvári József fafaragót bíztuk meg a feladattal, aki szabad kezet kapott. A túristvándi művész megkérdezte, hogyan szóljon a felirat, illetve Jósa András vallására is kíváncsi volt.

– A katolikus vallásra utaló keresztet november 30-án, Jósa név- és születésnapja alkalmából állítottuk fel – emlékezett vissza a nyugalmazott múzeumigazgató, majd egy kevésbé ismert epizódot mesélt el, amelyből kitűnik, hogy Jósa András nemcsak szakmailag és politikailag, hanem emberileg is példát mutatott Nyíregyháza lakosságának, az emberek pedig odafigyeltek rá.

A megosztottság ellen

– A 19. század végén két nőegylet működött a megyeszékhelyen: egy izraelita és egy keresztény. Főleg jótékonysági akciókkal foglalkoztak, a szükséges anyagiakat bálok szervezéséből teremtették elő. A két szervezet később egyesült, azonban az egyetértésnek vége szakadt, amikor a tiszaeszlári vérvádat követően kitört az antiszemitizmus, és megosztotta nemcsak a megye, hanem az egész ország lakosságát. A múzeumalapító hat lánya közül a két legkisebb ekkor még eladósorban volt, Jósa András pedig tüntetőleg az izraelita egylet báljaira vitte el őket, ezzel is kifejezve, hogy nem ért egyet a megosztottsággal. A dolog bevált: hamarosan ismét összefogott a két nőegylet.

A múzeum legrégebbi dolgozói végezetül elhelyezték az emlékezés virágait az intézményalapító régi-új kopjafájánál, Németh Péter pedig egy Jósa-idézettel zárta mondandóját: „Nem lesz mindig éjszaka, majd megvirrad valaha”.

– KM-HP –








hirdetés