Nem idegenek – vendégek!
Nyéki Zsolt
A vendéglátás szakértelem kérdése is, de elsősorban szívből jövő indíttatás. Szeretni kell azt, akit vendégségbe várunk, hiszen osztozni akarunk vele ételünkben, s italunkban, meg akarjuk neki mutatni mindazt, amiben a hétköznapjainkat és az ünnepeinket éljük. Ám ugyanígy szeretni kell azt is, amitől mi azok vagyunk, amik, vagyis: étkeink és tájaink mellett múltunkat, hagyományainkat, tetteinket, gondolatainkat és elveinket. E harmónia nélkül csak fizetős idegenforgalom lesz a vendéglátás – visszatérő vendégek nélkül.
Különösen igaz ez ott, ahol a természet nem gondoskodott önmagában is vonzerőként ható kincsekről, ahol nincs homokfövenyes tengerpart vagy épp síparadicsom. Viszont homokból és folyóból is lehet építkezni. Az elmúlt húsz évben számos jó kezdeményezést láthattunk megyénkben, egészen kiváló családi vállalkozások nőtték ki magukat, amelyek mára nemzetközi hírnevet szereztek. Belgiumból, Németországból és Hollandiából is rendszeresen visszajáró (immár) barátokkal büszkélkedhet például az a kis panzió a Tisza árterén, ahol kemencében sütött kenyér és túrósbéles csodálatos hangulata, no meg ízvilága ejti rabul a turistákat.
A tulajdonos fényképekkel illusztrált történeti leírást és térképet nyom a vendégei kezébe, akik az eszem-iszom gyorsan megunható tétlensége helyett kerékpárra pattannak, hogy aztán fejet hajtsanak a kopjafás temetőben, élvezzék a tákosi templom gondnokának magával ragadó ismertetőjét, tapogassák meg a működő vízimalom sokat látott gerendáit. Mindenütt magukba szívnak valamit, amit sehol máshol nem látnak, nem hallanak, nem éreznek.
Kell egy bázis, egy jó szállás, ahonnan minden nap más és más irányban elindulva felfedezhető Szabolcs, Szatmár és Bereg (de akár a határon túli magyar részek is!), és ahová fáradtan, ám élményekben gazdagon térhet vissza az idegen. Tudjuk: úgy lesz egyre kevésbé idegen, ahogy megismeri az itt élő embereket, nyer hiteles képet múltjukról, jelenükről és jövőképükről. Legfőképpen magunkból adva nyerhetjük meg a vendégekért vívott csatát.
- Nyéki Zsolt -
