Nem jó élet

Nem egy jó élet a magyar munkavállaló élete. Aki Magyarországon dolgozni akar,
az választhat a teljes nihil és a lehető legteljesebb kiszolgáltatottság között.
Tóth Csaba Zsolt jegyzete.

Nem egy jó élet a magyar munkavállaló élete. Aki Magyarországon dolgozni
akar, az választhat a teljes nihil és a lehető legteljesebb kiszolgáltatottság
között. A nihil kifejezéssel a munkanélküliek egyre nagyobb csoportjának helyzetét
jellemezhetjük: a legfrissebb adatok szerint 327 ezer olyan honfitársunk van,
akik nyilvántartottan élnek munkahely, vagyis megélhetés, vagyis önbecsülés,
vagyis létbiztonság nélkül. Húsz százalékuk a 15-24 éves korosztály tagja, tehát
most kezdené az életét: mindhiába, már az induláskor a reménytelenség igazgat
a semmi közepén.

A munkahelyhez jutók többsége jól tudja, azok sem találnak biztos fogódzóra,
akik legalább dolgozhatnak. A cégek gyakorlatilag azt csinálnak az alkalmazottakkal,
amit csak akarnak: ha valami nem tetszik, ott az ajtó, ki lehet menni rajta,
akad helyetted húsz másik – mondják unottan a kis- és nagyfőnökök. Megtehetik:
tényleges érdekvédelem a legtöbb munkahelyen abszolúte nem létezik, a törvényességet
csak látszólag tartják be, a vonatkozó paragrafusokat gyakorlatilag minden egyes
nap megszegik a munkadók. A kiszolgáltatottság jellegénél fogva félelemmel jár,
a reggel halálfáradtan dolgozni induló emberek folyamatosan rettegésben élnek:
Uramisten, mi lesz, ha kirúgnak?

Persze sokaknak jó ez az állapot, hiszen míg ez a helyzet, a fizetéseket
rémesen alacsonyan lehet tartani – a legtöbb helyen rémesen alacsonyan is tartják.
Mindeközben a dolgozóknak minden áldott nap azt kell hallgatniuk, hogy milyen
jók eredmények vannak és lesznek a munkahelyteremtésben, s hogy milyen nagy
mértékben emelkednek a reálbérek. Nem egy jó élet a magyar munkavállaló élete.

Tóth Csaba Zsolt








hirdetés