Nem könnyű feldolgozni a kedvencek elvesztését

A társadalom nem érti meg a házi kedvencek elvesztése miatt érzett fájdalmat
A társadalom nem érti meg a házi kedvencek elvesztése miatt érzett fájdalmat
Nyíregyháza, Debrecen, Miskolc – Kedvencünk is hagyhat bánattal teli, hatalmas űrt a szívünkben maga után.


Egy kisállat elvesztése miatt érzett mély fájdalmat igazán csak az értheti meg, aki korábban már átélte. Lehet-e társunk a mindennapokban egy állat? Ragaszkodhatunk-e feltétel nélkül hozzájuk, legyen szó kutyáról, macskáról, madarakról vagy akár halakról?

Az együtt töltött idő általában szoros köteléket alakít ki gazda és kedvence között, ellenben ha a halál ezt a kapcsot megbontja, a gyász átitatja szívünket. Milyen intenzív lehet a bánatunk és mennyire megértő a társadalom ezen érzések tekintetében? Ezekről a kérdésekről beszélgettünk Németh Évával, a Jósa András Oktatókórház Gyermekosztályának pszichológusával.

A társ szerepében is

– A veszteség miatt érzett fájdalom nem feltétlenül különbözik attól a gyötrődéstől, amit egy hozzátartozónk elvesztésekor érzünk. Különösen igaz ez azokra az emberekre, akiknél az állat egyben a társ szerepét is betöltötte – mondta el Németh Éva.

– Az állatok nem illetnek minket bántó megjegyzésekkel, nem kritizálnak vagy becsmérelnek. Részükről az önzetlen elfogadás természetes, részben ezért is alakulhat ki a feltétel nélküli kapcsolat ember és állat között. A gyásznak négy fázisa játszódik le, ezek: tagadás, alkudozás, düh, beletörődés. Természetesen az említett szakaszok felcserélődhetnek, de a folyamat mindenképpen végbemegy.

Társadalmi hiányosság

Tapasztalatok szerint az emberek többsége nem tud empatikusan viselkedni, ha egy kisállat elpusztulásáról van szó. A lekicsinylő megjegyzések, miszerint „ne bánkódj, hiszen az csak egy kutya volt” gyakran elhangzanak, és ez az egyértelmű intolerancia még inkább ront a gyászoló lelkiállapotán.

– A magyar és a nyugati kultúrában sem alakult ki a gyász elfogadásának és kezelésének folyamata, a társadalmi felfogás szerint az „essünk túl rajta és kész” állapot uralkodik. Ez a téma mai napig tabunak számít, ezért a gyászolónak nincsenek eszközök a kezében a halál miatt kialakult érzések kezelésére. Ez a gondolkodásmód szintén nem segíti az események feldolgozását, a lelki megnyugvás elérését – tájékoztatott a pszichológus.

– Amennyiben találunk egy társat, akivel megoszthatjuk bánatunkat, a bennünk lévő feszültség és lehangoltság érzése csökken. Ez az érzés egy ember elvesztésének kibeszélésekor nem biztos, hogy bekövetkezik – figyelmeztet Németh Éva. Nélkülözhetetlen, hogy valamilyen módon kifejezzük a bennünk tomboló érzéseket – erre megfelelő eszköz lehet, ha kedvencünk emlékére ültetünk egy fát vagy virágot, adakozunk állatok megmentésével foglalkozó szervezeteknek, búcsúlevelet írunk vagy készíttetünk magunknak egy albumot a közös képekből. A lényeg, hogy a fennálló bűntudat csökkenjen.

Gondoljuk meg kétszer

Különösen nehéz elfogadni az állatok után hagyott ürességet azoknak, akik teljesen házi kedvenceikhez igazították mindennapjaikat. A kedvenc állattal egy új feladat érkezik az ember életébe, hiszen gondoskodnunk kell az etetéséről, boldogságáról, a mozgásigény kielégítéséről. Egyesek nagyon hosszú ideig még gondolatszinten is elutasítják az új társat, míg mások szinte egyből beszereznek egy új kisállatot maguk mellé. A pszichológus nem tanácsolja az utóbbi módszert a felejtésre: – Ha még nem tettük túl magunkat az előző állat elvesztésén, akaratlanul is nagy károkat okozhatunk az újnak. Fokozottabb elvárásokat támasztunk a jövevénnnyel szemben, és tudat alatt folyton összehasonlítjuk őt elődjével. Ezt az állatok többsége, a macskák és a kutyák is megérzik, ezáltal állandó stressznek tesszük ki őket, ráadásul nem fogják érteni, miért nem tudjuk őket maximálisan elfogadni. Tisztázzuk, hogy készen állunk-e, hiszen egy állat életét tehetjük tönkre meggondolatlanságunkkal.

A Psychology Today című pszichológiai szaklapban közzétett tanulmány szerint a kutyák képesek értelmezni az emberi arc mimikáit és elkülöníteni a főbb érzéseket, mint a düh, az undor vagy a boldogság. MRI vizsgálatokkal bizonyították, hogy gazdája jó kedélyállapota esetén ugyanazok az agyi folyamatok játszódnak le bennük, mint az étel látványára.

Amiben egy állat segíthet

Sok embernek nehezére esik a szociális kapcsolatok kialakítása, egy állat felé viszont mindenki könnyebben megnyílik. Legyen szó szőrös négylábúakról, hüllőkről, halakról vagy pókokról, a szoros kapcsolat kialakulása bármely élőlénnyel megtörténhet.

– Minden attól függ, hogy emberként mennyi energiát, időt és szeretetet fektetünk bele a kapcsolatba. Lényegtelen, hogy egy másik személlyel vagy egy állattal alakítjuk ki, mivel a kötődés és érzésvilág elvesztése okoz törést a gazdiban – összegezte a pszichológus.

Mielőtt beszereznénk az új családtagot, fontos megjegyezni, hogy az állatok érdekeit ugyanúgy szem előtt kell tartanunk, a felelősség pedig a mi vállunkon csücsül. Szakértők javasolják, hogy új kedvenc választásakor minél inkább térjünk el korábbi társunktól: érdemes más fajtájú, színű és nemű állatot választanunk, a nevéről nem is beszélve.

 

Csoportos vigaszt nyújt

Tuza Erika gyásztanácsadót négy évvel ezelőtt kereste meg Tollár Mónika, a Vizsla Túra alapítója, hogy segítséget kérjen azoknak a gazdiknak, akik elveszítették kedvencüket. A bánat és a gyász feldolgozásának megkönnyítésére megalapította Vizsla Vigasz nevezetű szervezetét, ahol a gyászoló kisállat-tulajdonosok oszthatják meg egymással érzéseiket. Erika Angliában végzett, szakterülete a kedvencek elvesztése. Egyéni vagy csoportos foglalkozásokon a gazdik kiadhatják magukból a háziállatuk elvesztése miatt érzett bűntudatot, dühöt és önvádat. A szomorú és boldog emlékek megosztása segíti a beletörődést.

GE








hirdetés