Nem mondott csütörtököt

A látszat csal: a limerickek nem siralmasak, sőt! Kuthy Patrícia azért könnyezik, mert szomorúan kellett előadnia az ötsorost
A látszat csal: a limerickek nem siralmasak, sőt! Kuthy Patrícia azért könnyezik, mert szomorúan kellett előadnia az ötsorost - © Fotó: Pusztai Sándor
Nyíregyháza – Megjelent a tavalyi VIDOR-győztes limerick-kötete.


Limerick-rajongó olvasóink talán emlékeznek a III. Nyírségi Limerickíró bajnokság tavalyi döntőjére – figyelem: hamarosan indul az idei versengés –, ahol a verseny történetében először olyan induló diadalmaskodott az egyéni fináléban, aki a győztes csapatnak is tagjai volt. Aki ott volt, tudja, mekkora volt a meglepetés, amikor a kategóriagyőztes Bundabotrány és a Vakablak jeligék mögül egyaránt az ismert nyíregyházi építész, Kulcsár Attila lépett a MŰvész stúdió közönsége elé. Azt, hogy nem volt érdemtelen a dupla győzelem, igazolta az idő, illetve az a nemrégiben napvilágot látott kötet, ami a Szerdát mondott csütörtököm – 500 limerick címet viseli és ami Kulcsár Attila ötsorosait gyűjti csokorba. Az alkotásokkal a 89. ünnepi könyvhét megyei programsorozatát záró irodalmi hajókázás résztvevői már megismerkedhettek, azok pedig, akik nem ringatóztak a Csele nevű hajón, pénteken a megyei könyvtárban kaptak ízelítőt az írásokból.

Templomok és haikuk

Dr. Karádi Zsolt mutatta be a szerzőt, a kötetet, és magát a műfajt, amelynek – köszönhetően a VIDOR Fesztiválnak – az utóbbi években nagy kultusza lett Nyíregyházán. Az irodalmi konvenciók ellenében íródott, meghökkentő formát öltő, semmiféle logikával meg nem közelíthető ötsorosok eredete egy Edward Lear nevű költőhöz köthető – az öniróniát magas szinten űző angol úr a 19. századi nonszensz egyik legnagyobb képviselője volt. Itthon Varró Dániel fordításai nyomán került be a köztudatba a limerick, ami vidám és bohókás, de ami kötött formája miatt nem könnyű műfaj – Kulcsár Attilán azonban nem sikerült kifognia. Az Ybl-díjas építész keze nyomát lakóházak, iskolák, templomok őrzik, de nem csak akkor veszi elő a fehér lapot, amikor tervez: középiskolás kora óta ír, és több mint negyven éve publikál. Szépirodalmat, építészeti írásokat, tárcákat jegyez, sőt, haiku-kötete is megjelent már.

Szerelmesen, nagyképűen

A mostani könyv már a címével is megtréfálja az olvasót, hiszen a beharangozott félezerrel szemben 564 írást rejt. Ezek egy része pikáns történet, amelyek mellett bizony elférne egy 18-as karika, vannak benne közéleti anomáliákat feszegető írások, földrajzi tematikájúak, és természetesen építészekről, építészeknek szólók is. Az írások önmagukban is viccesek, Illyés Péter, Illyés Ákos és Kuthy Patrícia azonban gondoskodtak róla, hogy a kötetbemutató még izgalmasabb legyen. Mielőtt előadtak egy-egy limericket, a nézők választottak egy bizonyos állapotot, a művészek pedig ennek megfelelően szerelmesen, idegesen, nagyképűen vagy éppen sértődékenyen olvasták fel a műveket, – a hipochonder limerick alatt Patrícia például gondosan áttörölgette a mikrofont, fázósan didergett, a fájó torkát szorongatta és hapcizott is rendesen. Hallhattuk, hogy „utazzunk egyszerre, fürödjünk egyszer be… a vegyszerbe”, de azt is, hogy „túl sok lett a mobil, ülepünk meg stabil”. Megtudtuk, hogy „e világon egykor Leningrád várt, a túlvilágon most egy Szent Péter vár”, és kiderült, hogy „van egy város, Miskolc, onnan hasoncsúszva iszkolsz. Kocsmából kivernek, nem néznek havernek, ha nem a Diósgyőrnek szurkolsz”. Végül jöttek az ötsoros ítéletek az építészekről: limerick-hőssé vált a francia sztár, Le Corbusier, a compostelai zarándokközpontot megálmodó Eisenmann, a hazája fővárosát tervező brazil Niemeyer, a gyerekrajzokra hajazó házairól ismert Hundertwasser, vagy a minimalista japán Ando, akinek a háza maradAndo…

SZA








hirdetés