Nem puhul a Szőke Szikla
Mészöly Kálmán
A hajdanán a magyar válogatott védelmének rendíthetetlen oszlopaként a Szőke Szikla becenevet kiérdemlő, később szövetségi kapitányként is dolgozó, immáron hetvenes éveit taposó szakembernek mindmáig határozott véleményt formál a honi futballról. Már, ha kérdezik…
Futni már tudnak, de az iram…
– Egyre ritkábban kíváncsiak a véleményemre, pedig sok mondanivalóm lenne – vágott a közepébe hamisítatlan stílusával Mészöly Kálmán. – Ha megsértődnek, ha nem, ami itt van, az messze áll az igazi futballtól. Futni már tudnak a magyar játékosok, de az iram… Olyan nincs nálunk. Nem vagyok kibékülve az edzők munkájával, mert valamit nagyon elszúrunk. Nem akarok a Barcelona példájára hivatkozni, az a szint még Nyugaton is kiemelkedőnek számít, viszont tehetnénk arról, hogy legalább megközelítsük a tőlünk fejlettebb labdarúgással rendelkező országok színvonalát. Persze, ehhez sokkal többet kellene dolgozni. Azt szajkózzák, könnyű odakint, itthon nincs pénz, rosszak a pályák, meg még sorolhatnám… Csak egy példa! Baján sincs pénz, ennek ellenére az a kis NB II-es csapat Bognár Gyuri irányításával keményen készül, nem is vallanak szégyent.
Mészöly Kálmán belelendült, a maga szókimondó stílusában, millió sztori közepette érzékeltette: a Szőke Szikla nem puhul, ha a problémákra kell rávilágítani.
– Sokkal keményebben kellene fogni a fiatalokat. Ismeri, az edzéseken mi a legújabb szlogen náluk: „A labda izzadjon…” Fordítva ülünk a lovon, az eltökéltség, a fanatizmus hiányzik a legtöbb játékosból. Két jó passz után azt nézik, nagypapa, meg az jó isten tudja kinek a segítségével már mennének külföldre, pedig semmit nem tettek még le az asztalra. Annak idején Illovszky Rudi bácsi egy „állat” volt, órákig gyakoroltatott velünk egy-egy taktikai variációt, felállást. Azt sem tagadom, mi is eljártunk az éjszakába, de másnap a pályán megdöglöttünk a győzelemért.
Csak nem Mészöllyel vannak?
Természetesen a keleti végeken tett portyák sem maradhattak ki…
– Edző-, és hírverő meccseken többször jártunk a megyében. Amikor az NB I-es Békéscsaba edzője voltam, vezetőtársam, egyben barátom, a nyíregyházi Papp László segítette a munkámat. A náluk tartott disznóvágásokat nem lehet elfelejteni. Jártunk annak idején Gávavencsellőn, ahol Pásztor Józsfet néztük meg, később át is igazolt Csabára. A kisvárdai Dajka Lászlót is csábítottuk, de ő a Honvédot választotta. A hetvenes évek végén, csaptunk egy jutalomtúrát a csabai csapattal: Budafokon kezdtünk Tályán folytattuk, Nyíregyházán fejeztük be. A Temesvári-korszakban talán döntetlent játszottunk, este az egyik sóstói szórakozóhelyen lazítottunk. Játékosom, Láza János beöltözött kalóznak, mindenki azt kérdezte: kik ezek, csak nem a Mészöllyel vannak… Szép idők voltak.
Névjegy
Mészöly Kálmán 1941-ben született, majd 1959-ben igazolta le a Vasas, amelynek színeiben négy bajnoki cím mellett, három KK győzelmet gyűjtött be. Időközben,1961 és 1971 között 61 alkalommal szerepelt a válogatottban és hat gólt szerzett – négyet tizenegyesből. Két világbajnokságon (Chile, Anglia) vett részt. Az aktív labdarúgást 1972-ben fejezte be. Szövetségi kapitányként dolgozott 1980 és 1983 között: a nemzeti együttes irányításával, 1981-ben kijutott a spanyolországi világbajnokságra. Több magyar klubnál dolgozott, emellett Törökországban vállalt munkát. Először a török válogatott szövetségi kapitánya lett, majd a Fenerbahce illetve az Altay Izmir vezetőedzője volt.
Eltemették Gerliczki Jánost
