2015.05.09. 14:18
Nézőpont: Bonyolult a világunk?
<em>Az éves tisztességesen felajánlott személyi jövedelemadóm egy százalékán kívül pénzt nem adok, nem adományozok és nem osztogatok. Nem csak azért mert nincs mint százszámra szórni, hanem mert jobban hiszek az átadott, célzott és másra fel nem használható segítségben.</em> Bednárik Mónika írása.
Az éves tisztességesen felajánlott személyi jövedelemadóm egy százalékán kívül pénzt nem adok, nem adományozok és nem osztogatok. Nem csak azért mert nincs mint százszámra szórni, hanem mert jobban hiszek az átadott, célzott és másra fel nem használható segítségben. Bednárik Mónika írása. Ha valaki azzal állít meg az utcán, hogy napok óta nem evett és éhes, szó nélkül bemegyek a legközelebbi boltba, és kerül a kosárba tej, kenyér, felvágott, sőt, a rendszeresen visszatérő fiatalembernek még csokis péksütemény is, mert azt szeretne. Aki valóban korgó gyomorral, szégyellt nyomorral nyújtja ki az üres tenyerét, annak jut enni, és a köszöneten túl az, ahogy az első falatot lenyeli, elárulja, tényleg nem az alkohol, hanem az evés mámorára vágyott.
S ugyanígy vagyok a véradással, mert ezt sem költheti senki luxusautóra, nyaralóra, eszement alapítványi számlákra. Csak arra, amiért minden adódó alkalommal örömmel csapoltatok le négy decit az ereimben csordogáló vérvörös folyadékból; valakinek hozzájárulok a gyógyulásához, sőt, akár az életét is megmenthetem. A világ egyetlen adománya a vér, amiért egyetlen forintot sem kell senkinek fizetnie, amiért ha kell, még majd’ házhoz is jönnek, s csupán – a megfelelő testsúlyon túl – egyetlen nagyon komoly feltétele van a donorrá válásnak: az egészség. Ami nekünk van, azt adhatjuk meg másnak. Ilyen egyszerű ez…
Nem, a világ nem mindig bonyolult, csak sokszor, és egyre gyakrabban mi tesszük azzá.
