Nem tartalékolják az erejüket a katonák

Nem tartalékolják az erejüket a katonák
© Fotó: Pusztai Sándor
Nyíregyháza – „Díszezred! Viiiiiii-gyázz!” – hasított a levegőbe az októberi napsütésben az ukáz. „Fogadás jobbról. Tiszteee-legj!” – érkezett a következő utasítás, a mozdulatsor a honvédelmi miniszter bevonulását előzte meg. A nyíregyházi kötődésű dr. Benkő Tibor az MH 2. vitéz Vattay Antal Területvédelmi Ezred megalakulása alkalmából haladt végig a Kossuth téren, majd „Jó napot, honvédok!” felkiáltással üdvözölte a felsorakozottakat. „Erőt, egészséget!” – hangzott több száz torokból a reagálás.


A történelmi zászlók bevonulását követően ismertették a dr. Áder János köztársasági elnök által adományozott okirat tartalmát, és méltatták a csapatzászlónak, a honvédség alapvető szimbólumának a jelentőségét. Üdvözölték Eleonóra Patersont, a névadó Vattay Antal altábornagy lányát, aki zászlóanyaként kötött szalagot a lobogóra. Vele érkezett dr. Vattay Krisztina is. A csapatzászló megáldása, megszentelése közben elhangzott, hogy „nem múzeumi őrnek jelentkeztek a tartalékosok, hanem aktívan szolgálják a hazájukat”, hogy „a múltat őrzik és a jelent óvják”, és hogy „akik áldozatot hoznak egymásért, ők a bajtársak”. Máté Csaba tartalékos tizedes édesapja jelenlétében mondta el harsányan az eskü szövegét. Megígérte: „Magyarországot híven szolgálom, hűséges honvédja leszek (…), Isten engem úgy segéljen!”

– Felemelő érzés hallani, amint a téren a fiatal katonahölgyek és férfiak arra tesznek esküt, hogy hazájukat – hagy ha kell – életük árán is megvédik – kezdte ünnepi beszédét dr. Benkő Tibor honvédelmi miniszter. – Akik itt élünk, a magyar emberek biztonságát szolgáljuk. Akik tartalékos katonaként a munka és az iskola mellett vállalták ezt a feladatot, azoknak jár az elismerés és a köszönet. Hazánkban egyre több azoknak a száma, akik fontosnak tartják a tevékenységet. Tévedés, ha valaki azt gondolja, hogy Magyarország háborúra készül. Mi csak szeretnénk megvédeni a törékeny, a sérülékeny békét. Komoly fenyegetettséget jelentett a délszláv válság, háborús folyamat van Ukrajnában, és a Nyugat-Balkánon is csak úgy lehetséges a béke, hogy katonáink békefenntartóként őrzik és védik az ott élő emberek biztonságát. A ma esküt tevő tartalékosok a haza iránti hűség és szeretet miatt vállalják önként a szolgálatot. Legyenek erre büszkék! Magyarország önálló, szuverén nemzet. Emberei békére, biztonságra vágynak. Ennek megteremtése függ a Magyar Honvédség és a szövetségesek képességétől, valamint a magyar emberek elszántságától, felkészültségétől és tenni akarásától. Egyre több fiatalt érdekel a katonai pálya, az idén országszerte 42 honvédelmi táborban 1500-an vettek részt önként azért, hogy gyarapodjanak a katonai ismeretekkel. Ez biztató a jövőre nézve. A tartalékos katonáknak azt kívánom, hogy legyenek példamutatóak a haza iránti hűség jegyében! – zárta gondolatait dr. Benkő Tibor.

Horváth András alezredes, az MH 2. vitéz Vattay Antal Területvédelmi Ezredének megbízott parancsnoka vitéz Vattay Antal altábornagyot idézte válaszbeszédében: – „Áldozat nélkül nincs nagy cselekedet” – ez vezérel bennünket. Áldozatos munkával dolgoztak a tartalékosok, a szerződésesek és a hivatásosok azért, hogy most itt lehessünk. A szolgálat most kezdődik, ez lesz a nagy cselekedet.

A Magyar Honvédség tartalékos rendszerében jelentős mérföldkőnek számít a fejlesztés, ennek jegyében alakult meg a területvédelmi ezred. A nyilvános rendezvényen közel százhatvanan tettek esküt. A tartalékos katonák olyan állampolgárok, akik a mindennapi civil életük, munkahelyük, tanulmányaik mellett vállalták a haza szolgálatát. Szeretnének aktív részesei lenni a hon védelmére felesküdött katonaközösségnek és hozzájárulni szűkebb környezetük, lakhelyük biztonságához, kultúrájához, társadalmi életéhez.

Ki volt Vattay Antal?

Vitéz Vattay Antal Pál (1891-1966) magyar katonatiszt, altábornagy a második világháború alatt 1940. december 24-től Nyíregyházára került. Az 1941. évi délvidéki, illetve az ukrajnai hadműveletekben az 1. lovasdandár élén vett részt, 1942. október 1-től, a lovassági alakulatok utolsó átszervezése után, az 1. lovashadosztály parancsnoki teendőit látta el. 1944. augusztus elején a magyar II. tartalék hadtest parancsnokaként irányította a Varsó környékére visszaszorult magyar megszálló seregtesteket. Jelentős szerepet játszott a háborúból kiugrás október 15-i, végül balul sikerült kísérletének előkészítésében. Német, nyilas, majd amerikai fogsága után 1946. június 16-án tért haza. 1951. november 2-án az Államvédelmi Hatóság letartóztatta. A Budapesti Katonai Bíróság „háborús bűntett és a demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedésben való tevékeny tagként való részvétel miatt” tízévi börtönbüntetésre ítélte. 1956. augusztus 31-én ideiglenesen szabadlábra helyezték, majd 1957. november 22-én büntetését háromévi próbaidőre felfüggesztették. 1966. november 2-án hunyt el Budapesten. A koholt vádak alól 2001. június 25-én a Legfelsőbb Bíróság Felülvizsgálati Tanácsa bűncselekmény hiányának megállapításával tisztázta.

LTL








hirdetés