Aki a katedráról érkezett a közéletbe

Nyíregyháza - A Kelet arcképcsarnoka: Oláh Gábor tanár, a pedagógus szakszervezet nyugalmazott megyei titkára.

„Gyermekkorom egy tájhoz, egy szűkebb közösséghez kötődött. Bujon születtem, ahol díszpolgárrá is választottak... Az itt élők nemcsak a földdel és a nyomorúsággal küszködtek és küszködnek sokszor ma is, hanem próbálnak kisebb nagyobb sikerrel az új életformákkal is megismerkedni...”

Oláh Gábor visszaemlékezéséből való ez a rövid idézet, aki októberben volt 85 éves. A szabómester fia szülőfalujában járta ki az általánost, majd a kisvárdai Bessenyei gimnáziumba került, ahol a háború miatt csak egy évet tanulhatott. A harcok után a kis vicinális vasúton zötykölődött a nyíregyházi Kossuth gimnáziumba, ám egy év után látta, a közgazdasági technikumnak nagyobb jövője van, ott is újrakezdte, ott érettségizett. „Az ELTE történelem-magyar szakán kötöttem ki – talán elég további hányattatásom indokaként jelezni, hogy 1956-ban szereztem diplomát…”

Nem titkolja, hogy társaival maga is tevékenyen részese volt a forradalomnak, s bár ősszel még tanítani kezdett a Szilágyi Erzsébet Leánygimnáziumban, de egy ismerőse javasolta, hogy hagyja ott Pestet. Így került vissza Nyíregyházára.

Üdülés, támogatás

– Szakoktatóként alkalmaztak a 110-es szakmunkásképzőben, de három évig történelmet is tanítottam, majd a kineveztek a Hatzel téri kollégium igazgatójának. Aztán visszakerültem a katedrára. Éppen a 3-asban tanítottam, amikor észrevették szervezőkészségemet, és megválasztottak a pedagógus szakszervezet városi titkárának, később a megyei titkári poszton 25 évig igyekeztem megfelelni az elvárásoknak.

Amikor azt kérdezem tőle, a tanítást miért cserélte fel az érdekvédelmi munkával, kéri, ne vegyem dicsekvésnek, de neki a vérében van, hogy segítsen az embereknek. Már régóta nyugdíjas, de ma is sokan megkeresik a gondjukkal, bajukkal, segítséget kérve. „Az én aktív megyei titkár koromban az itt dolgozó pedagógusok közel száz százaléka tagja volt az érdekvédelmi szervezetnek, mert látták, hogy ott jó dolgok történnek. Minden nyáron a tagjaink közel 70-80 százaléka eljutott üdülni, programokat szerveztünk a gyermekeknek, jó kapcsolatot tartottunk a megyei tanács művelődési osztályával.”

Kitűnik szavaiból, hogy nemcsak a környező országokba juthattak el a tanítók, a tanárok tapasztalatcserére, de világot láthattak olyan gyermekek is csereüdülés formájában, akik a szakszervezet támogatása nélkül erről még álmodozni sem mertek. De még az is megtörtént, hogy a megyei szervezet gyerekkocsikat vásárolt, amit fiatal, rászoruló pedagógus szülők ingyen kikölcsönözhettek. Sok segítséget nyújtottak a nyugdíjas pedagógusoknak is.

„Mostanában gyakran hallani, hogy a pedagógusokat nem vonják be az oktatás-nevelés szakkérdéseinek a megvitatásába, megoldásába. A mi időnkben a megyei bizottságon belül ezekre külön reszortok jöttek létre, hozzáértő szakemberekből, akik beleszóltak kezdeményezések, a kísérletezések kialakításába, így azt magukénak érezték oktatóink.”

Könyvek, kitüntetések

Oláh Gábor 24 éves korában nősült, Pásztor Piroska besztereci tanárnőt vezette oltár elé, aki egy fiú- és egy lánygyermekkel ajándékozta meg, s aki sajnos, hat éve elhunyt. Mindkét gyermeke vállalkozásban dolgozik, fiának egyik lánya az Állami Operaház táncosa, a lányáék két fia élvonalbeli kosaras. Oláh Gábor hobbija a könyvgyűjtés, szerkesztőbizottsági tagja a Nyugdíjas élet című megyei lapnak, segíti a Szociáldemokrata Társaság párton kívüli rendezvényeit. Tucatnyi kitüntetése közül a legbecsesebbnek a Maléter Pál Emlékérmet tartja, amit 1956-os helytállásáért kapott.

- Angyal Sándor -