Népi szőttesek múltját elevenítették fel
Rádi Andor és Rádi Miklós
Talán sokan már elfelejtették, de egykoron a fa és bádogosiparral csak a háziipar tudott vetekedni, ahol főképpen a szövés, illetve hímzés volt jelen. A népművészet világában mindig előteret kapott a hagyományos népi szőttesek vizsgálata, és kutatásainak eredményét többször a kíváncsi szemek elé „terítették” a terület szakértői, szeretői. Ugyanezen lelkülettől vezérelve rendezte meg saját bemutatóját a lassan tíz éve működő helyismereti csoport is.
– Őseink hajdanán háztartásaikban, házaikban tudták hasznosítani, s használni a sokszor saját maguk által elkészített szőtteseket, textíliákat, ruhákat. Most az összegyűjtött anyagok között szintén fellelhetőek: a régi törölközőkendők, katrincák, korsók és szakajtókendők, de a női pendely, sőt a bőgatya is megmutatásra került a kiállított tárgyak között. Ezek mellett a készítési folyamathoz tartozó szerszámokat (sulykolófákat, vetélőket, szabóollókat, kerekes és álló guzsalyokat, motólákat, mi több, a kendertörőt) ugyancsak elhoztuk a klubterembe – mondta el Somogyi Béla, a helyismereti kör elnöke.
A szőttesek anyagukat tekintve különbözőek lehettek, de megmunkálásuk gondossága, és díszítésük alapossága rangsorolta szüntelen különböző kategóriákba e népi termékeket. Történetük már-már összefonódik az emberiség történelmével, hiszen eltérő formákban, de az ókorban, közép és újkorban is megfigyelhetőek voltak egyes közösségekben. Napjainkban az elődöktől kapott tradíciót még ápolják jó páran, és készítenek hagyományos népi szőtteseket saját maguk és családjuk örömére.
Széles Szabolcs
