New York-i találkozás az elnöki kapunál

Akt.:
Fucsovics Márton a Magyarországról érkezett szurkolói körében, 2010-ben, a juniorversenyen
Fucsovics Márton a Magyarországról érkezett szurkolói körében, 2010-ben, a juniorversenyen - © Fotó: Marik Sándor
Nyíregyháza – Fucsovics Márton profi karrierjének legsikeresebb évének zárása apropóján felelevenítettünk egy 2010-es emléket.

Fucsovics Márton idén érte el profi teniszpályafutásának eddigi legnagyobb sikerét: a felnőttek mezőnyében lett top 100-as versenyző, legjobb világranglista-helyezése a 84. volt, végül a 85. helyen zárta az évadot. Marik Sándor visszaemlékezése.

Viszont most a 2010-es esztendőre emlékeznék: Márton ebben az évben aratott junior Glam Slam-győzelmet Wimbledonban. Engem pedig az a szerencse ért, hogy 2010 szeptemberében New Yorkban tartózkodtam családi látogatáson. Éppen akkor, amikor az amerikai nyílt teniszbajnokság, a US Open zajlott. Egyszerűen nem tehettem meg, hogy újságíróként távol maradjak a versenytől, amelyen „a mi fiúnk” is pályára lépett. Mártont személyesen nem ismertem, annyit tudtam, hogy 18 éves fiatalember, jól teniszezik, nem sokkal korábban bajnok lett Wimbledonban, a tenisz Mekkájában.

Marci a bejáratnál

Ismertem viszont Joó Györgyöt, aki akkoriban Márton mindenes segítője volt. Írtam is neki egy e-mailt, hogy Bodnár Tibortól tudom, már New Yorkban vannak, mennék szurkolni, találkoznunk kellene. Perceken belül jött a válasz: „Ha itt vagy, hívj, vagy írj!” Írtam is az első mérkőzés napján, a válasz: „OK, találkozzunk 10-kor a Presidential Gate-nél”. (Elnöki kapunál.)

Megnyugodtam, minden rendben, már csak el kell jutni a helyszínre. Gondoltam, mi sem egyszerűbb és biztosabb annál: a belvárosból, ahol laktam, megyek taxival – New York a taxik városa. Leintettem az első taxit, mondtam: US Open. A pakisztáni taxis: „Az mi?, Adress, please…”. Az nincs (minthogy nincs is konkrét cím…), de hát tenisz…, Ashe Arena, Stadion. Nem boldogultunk, gondoltam, megyek másik taxival, kivárok egy helyi pilótát. Vele sem boldogultam, de legalább beszélt a diszpécserrel, aki küldött egy másik kocsit. Akkor már kezdtem pedzegetni közép-európai agyammal, hogy itt nem úgy van, mint Nyíregyházán, vagy Budapesten, hogy mindenki tud minden komolyabb eseményről, de egy taxis biztosan. New Yorkban naponta van több ezer „nagy esemény”, világverseny, rendezvény is egy tucat.

10_marcibabosgyuri

Már majdnem lementünk a térképről, amikor a taxis megállt egy nagy vasúti híd alatt a semmi közepén: „50 dollár.” Még jó, hogy megláttam az út túloldalán két rendőrt, akik kérdésemre mondták, jó helyen járok, induljak el a lerakott pallókon, azaz a járdán. (Este, amikor hazafelé tartottam, kiderült: a 7-es metróvonal állomása alatt tett ki a taxis, ez a metró indul a Times Square-ről, ahonnan gyalog is haza mehetek… A viteldíj 2.50…)
A lényeg, hogy fél 10-kor már a világhírű teniszközpont – más néven Flushing Meadows – jegypénztáránál álltam sorba. 50 dollárért kaptam jegyet.

Az első hostesst, immár kapun belül, megkértem, mutassa meg a Presidential Gate-et, mert ott van találkozóm. Nagyon barátságos lett, elkísért a kapuig, átadott az ügyeletesnek, aki vonalkód-leolvasójával regisztrált, és kikísért az utcára – ahol éppen akkor szállt ki a mikrobuszból Joó Gyuri és Márton. Nem értették, hogy miért vettem belépőjegyet, nekik rendelkezésükre áll néhány tiszteletjegy. Tanulópénz, de egyenesben voltunk.
Aztán a bemelegítő-pályánál találkoztunk, ahol már ott volt Babos Tímea, a másik magyar, és egy lelkes kis csapat, akik szurkolni jöttek.

A teniszcentrum egy lüktető város, amelynek életéről, történetéről annak idején részletesen beszámoltam a Kelet-Magyarországban, a Klubháló című internetes médiumban, majd a 2014-ben megjelent Árnyalatok című könyvemben.

Érdekesség még, hogy 2010. november végén Taróczy Balázs, a tenisz nagy egyénisége volt a Kossuth Rádió Arckép című műsorának vendége. (Tíz éven át volt az egyéni tenisz-világranglista első ötvenében, 1978–82 között az első húszban.) Beszélt pályafutásáról – és nagyon szép, baráti szavakkal szólt Fucsovics Mártonról, akiben a jövő nagy teniszbajnokát látta. Természetesen azonnal elküldtem Gyurinak, aki akkor Mártonnal valahol messze gyűjtögette a pontokat.

A New York-i kapcsolat megmaradt – ma is őrzöm Márton és Gyuri 2010 végén küldött újévi üdvözletét.

– Marik Sándor –








hirdetés