Kesselyák Gergely az Észak-Magyarország szerkesztőségében
Hallhattam, Mozart is könnyűzenét játszott a saját korában, mégis halhatatlanná lett, és már nem is vitás: Janis Joplin vagy Jimmy Hendrix neve is fennmarad az utókornak. És hogy egyáltalán nem biztos, a mai, bizonyos körökben ünnepelt kortárs zeneszerzők mindegyikének művei több száz év múlva is megállják-e a helyüket.
A hajdani (jegyezzük meg: „könnyűzenészek” körében lezajlott) viták hangulata most egy „komolyzenésztől” köszönt vissza: az operafesztivál újonnan kinevezett igazgatójától. Mondja, népszerű, de zeneileg igényes operákat (sőt, musicaleket) szeretne Miskolcra hozni. A kérdésre, nem jár-e ez a fesztivál magas színvonalának csökkenésével, határozott nem volt a válasz: a jó zenészek, a tökéletesen megírt művek jelentik majd a mércét. Vagyis (tovább) dől a határ a könnyű és a komoly között.
Nekem tetszik. Kérdés, hogy a miskolciaknak fog-e.