Nézőpont: A varázslat asztala

Nézőpont: A varázslat asztala
© Fotó: illusztráció
Karácsony, az új élet, a naponta megújuló csodák ünnepe. „Az ég a földig hajol csillagaival e napon, s földben szunnyadó szemek új élet álmát hintik a rögökbe.” – írja Thury Zsuzsa. Dankó Mihály jegyzete.

Igen, Karácsony! Kevés olyan szó, fogalom létezik, melynek elhangzásakor annyi minden eszünkbe jut: a szeretet, a család, a boldogság, az összetartozás, a vallásosság, az ajándékozás, no és a finomabbnál finomabb ételek. Mert, hogy ez is rengeteg tradíciót hordoz magában. Ilyenkor óhatatlanul előtör bennünk a szülői házból hozott örökség, melyet meg-megtépáznak a modern világ kihívásai. Bennem is mindig felrémlenek a boldog gyermekkor szentestéi, a várakozás titokzatosságához hozzátartozott az is, hogy mi kerül az asztalra. Az ősök előtt tisztelegve megjelent a mézbe mártott fokhagyma, majd a mákosbobájka, a sültkolbász, a halételek, a poharakban az éppen kiforrt bor (külön kikészítve a kántálóknak), az asztal alatt pedig az ősz termései: dió, alma, búza, kukorica.

Mégis mára valahogy minden más lett. A karácsony drága dologgá vált, és sokszor az anyagiakról szól. Természetes, hogy mindenki szeretne tökéletes ünnepet, meghitt csillogást, kényeztetni szeretteit, de sajnos előfordulhat, hogy szűkösek a keretek. A karácsonyi étkezés az ünnep egyik fénypontja, annál örömtelibb, minél több családtag, rokon, barát ülheti körül az asztalt. Már hetekkel korábban elkezdődik a készülődés; örömöt akarunk, és ha figyelünk egymásra, örömöt tudunk szerezni, mert tudjuk, ki mire vágyik, minek örülne. Akár a jól bevált hagyományos receptek mellett döntünk, akár valamilyen újdonsággal lepjük meg a magunkat és a családunkat. A jó háziasszony tud varázsolni, sok szeretettel és kreativitással különlegeset készíteni, hogy tökéletes legyen az ünnep!

– Dankó Mihály –








hirdetés