Hol volt, hol nem volt, 1985-ben létezett egy csapat, amely belopta magát az összes magyar futballbarát szívébe. A Videoton sikert sikerre halmozott az UEFA-kupában, a Dukla Prahát, a Paris Saint-Germaint, a Partizan Beogradot, a Manchester Unitedet és a Zeljeznicar Szarajevót is úgy ejtették ki Csongrádiék, hogy az egész ország szurkolt nekik. A fináléban a Real Madrid már túl nagy falatnak bizonyult, s ha a dicső címet nem is, de a honfitársak szimpátiáját maradéktalanul elnyerték a piros-kékek.
Természetszerűen ez a népszerűség idővel csökkent, de a megítélésük nem változott, a Vidi sosem került át a „barikád túlsó oldalára”, azaz az utált gárdák közé. Viszont az utóbbi időben a székesfehérváriakat elérte a „Bayern-szindróma”: aki kicsit is kiemelkedik a magyar mezőnyből, rögtön lecsapnak rá, holott egyáltalán nem biztos, hogy a sok külföldi légiós mellett a kispadnál jobb helyet kaphatnak Paulo Sousától. Vajon jó úton járnak Fehérváron?