Bezzeg a mi időnkben…

Akt.:
Bezzeg a mi időnkben…
Akkor is volt augusztus közelgő iskolakezdéssel. És volt nyávogás, hogy alig kezdődött el, máris vége a szünetnek. S persze volt írószertúra anyával, és cipekedés hazáig, ami tovább rontotta a kedvünket. Otthon aztán órákig tartó csomagolás. Minden könyv és füzet külön-külön. És mindezek tetejébe vignettanyalás, ami végleg betette a kaput. Racskó Tibor írása.


Nem volt viszont versengés és presztízsharc, hogy kinek trendibb a táskája, a tolltartója vagy a vonalas füzete. Nem bolondultunk meg és a szüleinket sem őrjítettük meg, hogy nekünk legyen a legvagányabb cuccunk. Persze lehetőségünk sem volt ilyesmire.

Ma azonban mást sem hallani, mint a panaszkodást, hogy egy havi fizetés is kevés az iskolakezdéshez. Mert, ami tavaly még menő volt, az idén már ciki. A „szerető szülő” meg ugye mindent megad a gyermekének. Nem számít hatvanezres táska, ötezres tolltartó. Egy a lényeg, hogy a gyerek lelki békéje megmaradjon. Ugyanakkor nem szempont, hogy a tanszer gyerekbarát anyagból legyen, hogy illeszkedjen a korosztályi sajátosságokhoz. És ez sajnos a legtöbb iskolának sem fontos.

Persze, mint mindig, itt is vannak kivételek. Van, ahol a suli szerzi be a tanszereket, így nincs eszement versengés. Minden osztály speciális eszközökkel dolgozik, amik a legjobban fejlesztik a kicsiket. Ez is egy alternatíva. Szerencsére egyre több szülő veszi észre a különbséget.

Racskó Tibor








hirdetés