2009.01.22. 06:14
Kudi pijdes uhorszki turiszt?
<p>A magyarok modernkori kalandozásait korszakokra<br /> bonthatók. <STRONG>Kovács Bertalan<br /> jegyzete</STRONG></p>
Volt idő, amikor Romániába
egyszerűen cserekereskedni
jártunk: delikát-,
rágógumi- és vajhegyekből, no
és persze a szigorú tiltás
ellenére – vagy tán épp
ezért – tuti slágernek
számító
antibébi-tablettákból
összeállított pakkok piaci
metemorfózisa porcelán
étkészletet, bőrkabátot
és cipőt eredményezett. A
sógorokhoz meg jugó
frigókért zarándokoltak
honfitársaink.
Ukrán relációban
egyértelműen az odakint még ma is
bagóért árult cigi miatt
füstölögnek a vámosok.
Ám, ha már egyszer bevállaltuk,
hogy alávetjük magunkat keleti
szomszédunk
határrendészei – finoman
szólva – sajátságos
módszereinek, akkor már azt is
kiérdemeltük, hogy autónk –
hazaérkezvén pedig a magunk –
szomját is oltsuk olcsó
üzemanyaggal, illetőleg némi
vodkával. Az időmilliomos honi
bevásárlóturista azt is
megteheti, hogy Ukrajnából
hazafelé tartván
Szlovákia felé kerül, ahol
előkelően megebédelhet, sőt
(minőségi!) söradagját is
beszerezheti az itthoninál kevesebbért. A
bevásárlóturista ugyanis
alapvetően árcimke-, s nem annyira
látványosságérzékeny!
Vajon megérem-e, hogy a
bevásárlóturizmusból
kikopik a jelző, s Csapnál a
„Hová mégy magyar
turista?” kérdésre
készséggel elhiszik majd: a
Vereckei-hágóhoz (is) igyekszem,
és nem(csak) tankolni? Mert
magyar vagyok – és
turista!
a szatmáriak
kezdődnek a beregsurányi és a
tiszabecsi
határátkelőkön
záhonyi Tisza-híd
rekonstrukciója
- Kovács Bertalan -