Nézőpont: Forró szél
De nincs mese; ideje van a forróságnak. Akik az utcán, a szabadban kénytelenek dolgozni, bizonyosan kiokoskodtak már valami tompító (gyógy)módot, mert ellenszer tuti nincs arra, hogy ezt az afrikai meleget napokig bírjuk. Túlélni. Mint Surda a Forró szélben, akinek ha lement a vérnyomása, ledőlt és megivott egy kávét. Vagy fordítva.
De mondom: ideje van. Ha építkezni kell például, akkor nincs mese, be kell fejezni a vállalkozónak határidőre a projektet. A magánzó pedig most vett ki szabit, hogy tetőt húzzon a házra, és végtére is most ér rá sógor, koma és Józsi bácsi, aki mindenhez ért. Forró a szél, olvad az aszfalt, süt a fém. Bírni kell, na.
A szerencsésebbeknek is, akik hajóról ugranak fejest. És azoknak is, akik munka után slattyognak a flaszteron a kocsmába egy hideg sör reményében. Vigyázni kell, nehogy a torkukra fagyjon a mosoly. Itt már nem segíthet a volt kormányzó sem, pedig ő élő szövet volt a fémvázon, vagy mi.
És eljön majd az ideje annak is, hogy hólapáttal a kézben megszépüljön ez a kibírhatatlan júliusi hét. Ám az már egy másik történet. Talán ledőlve, szélcsendben.
