Két csavarhúzó, s már semmi…

Akt.:
Illusztráció
Illusztráció
„Ajtó-ablak” helyzet – a sportban, többnyire csapatjátékban szokás ezt mondani olyan pillanatra, amelyben valaki kiszolgáltatott helyzetbe kerül, s tehetetlenül várja, hogy a másik fél azt tegyen, amit csak akar. Egy besurranó tolvaj is könyörtelenül kihasználja a ziccert, ha egy nyitva felejtett, rosszul záródó, vagy csak szimplán gyenge ajtót, ablakot lát… Nyéki Zsolt írása.

„Öt másodperc…?” – kérdezte kissé bizonytalanul szomszédját a férfi, de a válasz nem nyugtatta meg: „Á, dehogy… Maximum három.” A rutinos mérnök ennyi időt adott annak, hogy az egyszerű műanyag ajtót egy közepes kaliberű gazember felfeszítse és bejusson a lakásba. Meg is mutatta, hová kell ehhez dugni két csavarhúzót, hol kell ráfeszíteni, hogy a tokjából kiugorjon az egész. Tette ezt segítő szándékból, ezzel ébresztve rá a szomszédját, hogy ideje áldoznia egy kis összeget az otthona biztonságára. Megkerülhetetlen kiadás – mert hát hol vannak már a jó palócok, akik a ház kulcsát a kapufélfára akasztották, ha elmentek otthonról, hogy ha valaki hozzájuk jönne, rögtön lássa, nincs otthon senki, üres porta…? A lakásbiztosítás nem előz meg semmit, és előfordulhat, hogy utólag sem azt nyújtja, amiért szerződést köt az ügyfél, és fizeti a havi díját becsülettel, éveken, évtizedeken át. A biztosító társaságok szerepe, megítélése kettős: egyfelől senki nem várhatja el, hogy több milliós károk után akkor is katonatisztként fizessenek, ha valaki „kelebóka” módon (vagy épp ellenkezőleg: tudatosan) benne hagyja a kulcsot a zárban, netán a bejárat védelme akkor is csődöt mond, ha egy beszélgetés során valaki neki dől.

Másfelől viszont kérdés, hogy az ügyfelek szűkülő piacán, az ádáz vadászat közben mennyire korrekten adnak tájékoztatást a fontos részletekről. Uram bocsá’: az ügynök a szerződéskötés előtt személyesen is felkeresi-e a kliensét, szétnéz a lakásában, megnéz ajtót s ablakot, aztán elmondja, milyen szinten él a biztosítása, s mit kell tennie azért, hogy a ténylegesen bebiztosított érték után számítson a kárrendezésre. Jogos az ellenérv: minden ott van a szerződésben, s ha már aláírunk valamit, akkor azt olvassuk is el, de nem tesszük. Részben a mi hibánk, nem akarunk vesződni a sok oldallal, nem töltjük az időt a hivatalos nyelvezet értelmezésével, de részben a rendszer is olyan: bizalomra épül. Ha a reklámok csupa jót harsognak egy-egy biztosító cégről, ha az üzletkötő is kedves, akkor könnyebben rákerül a papírra a szignó, amely fölött ismeretlen feltételek maradnak. Ha már ezek buknak ki, akkor ott baj, azaz kár van, amit tényleg jobb megelőzni, s ennek számtalan módja ismert. Ne áruljuk el, hogy nem vagyunk otthon: jó, ha szabadság alatt valaki rendszeresen üríti a postaládát, és bármennyire is legyezget hiúságot egy különleges út, nem érdemes indulás előtt, repülőjegyeket lobogtatva pózolni a Facebookon. Ahogy az autóban hagyott táska, úgy az ablakba, teraszra, kertbe pakolt értékesebb tárgy is felhívás egy keringőre – de minden út az ajtón át vezet.

Nyéki Zsolt








hirdetés