Kinek, s hogyan…

Akt.:
Illusztráció
Illusztráció
Legyen az néhány száz forint, egy láda szép alma, egy használt kerékpár, vagy épp több tízmilliós összeg, a nemes célt szolgáló adomány mindig feltétlen elismerést érdemel. S jó tudni, hogy az emberek készek adni, jótékonykodni, ha valóban értelmes és fontos ügy mentén kérik a segítségüket. Nyéki Zsolt írása.

Látni ennek a jelét, amikor szerkesztőségünk hirdet egy-egy nagyobb akciót (többnyire karácsony idején), de megerősítő visszajelzés az a több mint tízmilliárd forintnyi felajánlás is, amelyről az adózók közvetlenül döntenek bevallás idején. Jót tenni jó – tartja a mondás, s igaz ez az év minden napján, ám olykor a jó szándék fölött is ébrednek tűnődő gondolatok. Hiteltelenné válik a tett, ha a buzgalom mögül kikandikál az önfényezés, a „trendi”, ha a gesztus értéke eltörpül a lehető leglátványosabb körítésbe ölt energia mögött. Komoly hírértéke van annak például, ha néhány honfitársunk Afrikában vagy Nepálban akar iskolát támogatni, ám ne várjon meghívást kereskedelmi televíziók stúdiójába, bulvárlapok szerkesztőségébe az, aki ugyanezt tervezi mondjuk Csángóföldön. Utóbbi nem „trendi” – de ne is legyen, mert ez a műfaj unatkozó szépségkirálynőktől, reflektorfényt magánéleti botrányokkal generáló celebektől hemzseg.

Műkörmös kézzel, kamera előtt pózolva nem is lehetne hitelesen megsimogatni Böjte Csaba árváinak arcocskáját. Pedig Csángóföldön is sorsokat menthet könyv, ruha, élelmiszer, egyszerű, szép magyar szó. Hiába sorjázzák az internetes böngészőoldalak a csángó településneveket, a legtöbbje után ez a megjegyzés áll: „a magyar nyelv már sok évtizede kihalt”.

Ha már az egy százalékok apropóján ide vezetett a segítség polémiája, meg kell említeni a nyíregyházi Vay Ádám Honvédség és Társadalom Baráti Kört. Itt van ez a civil szervezet, amely különösebb hírverés nélkül teszi, amire vállalkozott: óvja, menti a történelmi Magyarország területén elpusztult (elpusztított…) honvédelmi emlékeket. Így építették fel az Ojtozi-szoros-emlékművet, állították helyre Bodvajon a vashámort, ahol Gábor Áron öntötte első két ágyúját. Soraikban olyan elkötelezett civillel, aki nem harsog, de ha kérdik, az elhivatottak alázatával beszél küldetésről, s arról, hogy ezzel szoros emberi köteléket is fon magyar és magyar között. A Besztercei Kollégiumból örökké hálás lesz például az a diák, aki párizsi tanulmányútra juthatott el segítségével. A motivációja mindössze ennyi: amikor az embernek már van oka számot vetni, akkor jó érzés, ha a mérleg serpenyőjében több a jó. No, igen: „Jót s jól! Ebben áll a nagy titok”.

Nyéki Zsolt








hirdetés