Latin a buszon, utána vizsgasör

Akt.:
Latin a buszon, utána vizsgasör
© Illusztráció: Pixabay
Nem könnyű most mosolygós nosztalgia nélkül nézni az ifjak izgatottságát, ahogy valamelyik alma materbe bebocsáttatást nyerve a következő nagy kérdésre koncentrálnak: hol fognak lakni? Kikkel töltik életük elkövetkező, oly fontos szakaszát? A szerencsések, akiknek már adatott ilyen időszak, biztosan előrukkolnak egy-egy bátorító történettel… Nyéki Zsolt írása.

Igen, legyen az kollégium vagy albérlet, mindkettő nagy közösségek kovácsműhelye (persze csak ha jó kovácsok dolgoznak össze benne), s az összevetésben az a rendkívüli, hogy mindegyiknek csak előnye van. Szemlélet kérdése az egész – itt van például a távolság. A kollégiumokat többnyire az intézményekhez közel vagy azokkal együtt építették fel, s ez fantasztikus érték a hallgatónak, ha az áttanult (olykor-olykor átmulatott…) éjszaka után másnap reggel később szólhat a vekker. A távolabbi kolesz vagy albérlet lakójának, akinek naponta nem ritkán kétszer egy óra telik vonaton, buszon vagy villamoson, egyáltalán nem sovány vigasz, hogy ettől jobb időt nem is találhatna angol, német, francia szavak, az anatómia vagy épp állattan latin neveinek biflázásához. Mi legalábbis erre használtuk ki ezt a holtidőt – na, mondjuk azért sokat kellett fordulnia a busznak a Kolosy és Kosztolányi tér között, míg végre a Subcoccinella vigintiquatuorpunctata (az a piszkos kis lucernaböde) elfoglalta méltó helyét a memóriában… Nehezen fogadta be a szervezet, mint a transzplantált szervet, de az albérletes sorsközösség kikérdezte, kiszurkolta. Az albérlet két-három tagú csapatában vált szertartássá a vizsgasör is: aki épp bevetésre készült, a vizsga előtti nap éjfélkor szigorúan befejezte a tanulást, s egy-egy sört osztott ki a többieknek. Míg lassan elkortyolgatták, átbeszélték a professzor vesszőparipáit, a várható húzós kérdéseket, bátorítottak, s közben a vizsgastressz is enyhült, de csak annyira, hogy nyugodtabb legyen az alvás. Sokszor bejött.

A kolesz más világ: lüktető, de itt is az emberi értékeken dől el minden, s ezt a legszigorúbb tanár is látja, értékeli. Feldereng az emlékekből a rettegett igazgató, aki habozás nélkül csapta ki a kollégiumból a hangoskodókat, de öt, nem épp eminens hallgatóval letegeződött. Történelmet írtak, de azzal, hogy egyből ugrottak a diri hangszórón érkező segélykérésére, és épp a vihar előtt hordták be száz szoba teljes új bútorzatát az udvarról egy borús délelőttön. Nem sokan tartózkodtak akkor a szobáikban… – de attól kezdve nekik picit több volt megengedve. Ez is nagy lecke, hogyan kell az érdem szerinti lehetőséggel élni, s nem visszaélni.

Közös élmények kovácsolnak össze embert s közösséget, alakítanak és erősítenek értékrendet. Igen, kiesett a lusta, aki nem vállalt munkát tanulás mellett, nem indult szombat hajnalban metszeni, ásni budai villákba, s így este sem tudott leülni a törzshely, a pazar konyhájú diáktanya, a Kisrabló terített asztalához. Albérlet, kollégium és társak megválasztásában jelképes tét ez is.

Nyéki Zsolt








hirdetés