Nézőpont: Ráéreztek az ízeinkre…

Akt.:
Nézőpont: Ráéreztek az ízeinkre…
Az elmúlt ezer évben Magyarország többször bizonyságát adta a befogadásnak, és ma is szüksége van minden építő, dolgos kézre. Nyéki Zsolt jegyzete.

A dolgok természetes rendje, hogy az év végéhez közeledve felbuzog a nemes gesztusok iránti vágy, és az emberek valami jót szeretnének tenni. Ez az ösztönös szándék nem ismeri az országhatárokat, nemzetek fölötti ez a késztetés, ám olykor elég sutára sikeredik. Történt egyszer, hogy egy magyar iskola diákjai egy francia testvérintézmény meghívásának tettek eleget, és a magyar gyerekeket derék gall családok szállásolták el. Mutatták is nekik az otthonaikat: ez itt a hűtőszekrény, ebbe tesszük az ételt, hogy ne romoljon meg; itt a villanykapcsoló, amit ha megnyomunk, akkor égni fog a lámpa… A szabolcsi lurkók meg csak pislogtak, és nem értették, miért feltételezik róluk, hogy ők még nem láttak ilyet.

Egy másik iskola hollandiai partnerintézménnyel épített ki nagyszerű kapcsolatot, s bár a szakiskolások valóban nagyon sokat tanultak a korszerű zöldségtermesztés fortélyairól, egy kis túlzott magabiztosság és nemzeti fölény érezhető volt a „fapapucsosok” részéről. Nosza, a derék iskolaigazgató gondolt egyet, s amikor viszontlátogatásra érkeztek a hollandok, remek programot állított össze nekik. Megmutatta, hogy itt is vannak már automatizált fóliasátrak és üvegházak (ha nem is olyan nagyok, mint a hideg tengerből kiszakított poldereken épített monstrumok), a magyar növény- és állatfajták iránt pedig épp erősödik a kereslet a világ különböző pontjain. Elvitte a vendégeket Tokajba, hajóztak egyet a Tiszán, majd az egyik szülő tanyáján kemencében sütöttek nekik kenyeret, tarját, csülköt, bográcsban igazi gulyást – a hollandok pedig erősen magukba szállva, s nem kis szomorúsággal ültek buszra, amikor haza indultak. Láthatóan átértékelték a természeti szépség és a finom étel, ital fogalmát – de nem csak ők. Mondják, hogy a Dunántúlon már tízezres tömegre tehető a holland betelepülők száma, akik tanyát vettek, és elhagyták a liberális bevándorlási politika fonákságaival, a bokáig szemetes Amszterdammal most szembesülő hazájukat.

Nem baj ez, hisz az elmúlt ezer évben Magyarország többször bizonyságát adta a befogadásnak, és ma is szüksége van minden építő, dolgos kézre, az együttélés és közösségteremtés alapvető normáit követő polgárra. Csak arról a jó szokásról ne feledkezzünk el, hogy ez a modern kori betelepülés a kölcsönös tisztelet mentén haladjon. Mi elismerjük, hogy színesítik a mi társadalmunkat kultúrájukkal, erősítik gazdaságunkat szorgalmukkal és költekezésükkel, ők pedig nem felejtik el, hogy a pénzükből csupán lehetőséget vásároltak, nem földet a tulipános ládáikba.

 – Nyéki Zsolt –

 

 

 








hirdetés