Nézőpont: Rég volt, és igaz volt

Nézőpont: Rég volt, és igaz volt
© illusztráció
Sokan úgy tartják, ha felnő az ember és elhaladnak felette az évek, egyre inkább törlődnek ki fejéből a gyermekkori emlékek, a kisiskolás pajtások nevei, az első és kedvenc tanító néni szavai és persze a jó és a kevésbé jó általános iskolás élmények. Sokan biztosan így vannak vele, bennem viszont tisztán él a nyolc év számos emléke. Sipeki Attila írása.

Ha jól számolom, tizennyolc éve, azon a bizonyos szeptemberi reggelen úgy keltem fel, hogy fogalmam sem volt, mi vár rám, mire számíthatok, mi fog velem történni. Édesanyám kísért az iskolába, elmondása szerint út közben be nem állt a szám, csak mondtam és mondtam, hogy szerintem mi történik majd az évnyitó után. Az első osztálykirándulás, az első piros pont, aztán az első fekete sem váratott sokáig magára, kedvenc tanító nénim, Valika néni dicsérő, buzdító, segítő szavai, meg persze az első dorgálásai, a sikerélmények sora, az első nagy barátságok, a még nagyobb első szerelmek és csalódások mind-mind hozzátartoztak ahhoz az örök élményhez, amelyet a Kazinczy Ferenc Általános Iskolában szereztem és átéltem.

Amikor elérkezett 2004-ben az utolsó évzáró, vagyis a ballagás napja, úgy álltam ki az iskola udvarára azon a nyári reggelen, hogy én ott akarok maradni, el sem tudom képzelni, hogy mi lesz, ha nem ott folytatom a tanulmányaimat. Annyi emlékkép tört elő belőlem egy pillanat alatt, amennyit hirtelen nem voltam képes csak úgy az iskola falai között hagyni, az ünnepség után még egyszer, utoljára bejártam mindent, és amivel kapcsolatban eszembe jutott egy filmkocka, azt „elhoztam” magammal. Ezek örökké velem lesznek, mert bár régi, de igaz emlékek.

Sipeki Attila








hirdetés